Sárga Ház

Arcot fogott a nemzeti radikális/szélsőjobb az elhíresült jegyirodai incidensben, és persze a szocik igyekeztek levonni a tanulságot. Joggal örültek, hisz tán először fordult elő, hogy jobb, bal, szegény, gazdag, szép, csúnya, vállt a vállnak vetve intett be azoknak, akik amúgy is feldúlják a várost, ünnepről ünnepre.

Pikánsra sikeredett a sajtáj, Tomcat (polgári nevén akkreditálva magát) is megjelent, mi több, kikérte magának azt, hogy őt és sleppjét Szanyi Tibor lefasisztázta.

Őszintén szólva, nem igazán értem, hogy Tomcat miért jár mindenhová kamerával, ha még ő maga sem nézi meg az elkészült képeket, vagy nem azt filmezi, amit kéne, vagy nem képes értelmezni a felvételeket?

Mert a STOP fotósának tán csak tíz képe ha kikerült a netre, de még ezek közt is sikerült kettő olyant találni, amelyiken a tüntetők egyike-másika (vagyis Tomcat tüntetőtársai) Hitler-fejes pólót hordanak a dzsekijük alatt!

Lehet ugyan azt mondani, hogy aki Hitler képét a ruháján hordja amikor tüntetni megy, az még nem szükségképpen fasiszta, de valljuk be (és tegye ezt Tomcat is), nagy a valószínűsége.

Ahogy mondani szokták: ami úgy jár, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa, az általában kacsa. Persze az is igaz, hogy aki úgy jár, mintha rögzíteni kívánná a tényeket, úgy beszél, mintha kutatná a tényeket, az még nem biztos, hogy vevő is a tényekre...

Valahol a világ másik felén 54-en fulladtak meg egy embercsempész konténerben, amikor egyik szegény országból a másikba akartak átjutni. A fémkazetta úgy 12 négyzetméteres volt, ember 120, pontosabban 121 volt benne. Fejenként 25 ezer forintnak megfelelő összeget fizettek az útért.
10 fő/m2. Azaz minden "utasra" 1000 cm2 jutott, ami, így hallva vagy olvasva tekintélyes számnak tűnik, ám ez mindössze 33x30 cm! Kicsivel több, mint másfél géppapír.
A lábfejed úgy 25 centi hosszú, cipővel simán 30. A vállad nagyjából 55-60 cm széles, a csípőd (nekem legalábbis) 37 cm, és ha a hátad a falhoz szorítod, a mellkasod (fiúk előnyben) nagyjából szintén 25 centiméterre áll el tőle. Vagyis, fizikai méreteid csaknem mindegyike majdnem eléri, vagy akár meg is haladja az említett és rendelkezésedre álló teret.
No de az utazás egy konténerben persze nem abból áll, hogy a menekülteket puzzle-szerűen összeforgatják, az egyik kezét átdugják a másik hónalja alatt, a harmadiknak a fejét billentik balra, hogy a résbe beférjen a negyediknek a válla, hanem ott bizony billegni kell a platón, vakaródzni, testhelyzetet váltani, lábat, kezet megmozgatni... Azt mondják, az 5 fő/m2 már egy csúcsforgalmi, degeszre tömött villamos állapotát tükrözi, hogy legyen mihez viszonyítanod.
Mi itt szétsírjuk a szánk pár töketlen politikus meg a 300 forintos vizitdíj miatt, pedig mennyi kétségbeesés és gátlástalanság van még mindezeken túl is! Mindkettőből a végleteket tükrözi az a kép, ahogy 120 szerencsétlent beterel egy ideges embercsempész egy vacak dobozba, és azok mennek, mennek, zsúfolódnak csak, mint egy kibaszott Guinness-rekordkísérletben. Végül is, lehet, hogy az egy négyzetméterre jutó áldozatok számát tekintve még nyertek is...

Létünkben veszélyeztet minket az emberek felelőtlen viselkedése! Azt még csak-csak elviseltük, hogy a klímaváltozás folytán olvadozik a jégsipka (a bánatba' van, eddig úgyse jön el), az ózonlyuk is idegesítse azokat, akik nem képesek nyáron a seggükön maradni az árnyékban. Hogy a szmogtól egy kicsikét cikákolunk néha, az is tűrhető áldozat azért, hogy ne kelljen gyalog menni a sarki kisboltba, és attól sem tör ránk a pánik, hogy itt, a Kárpátok ölelő karjai közt egy hangyányit tán majd szárazabb lesz a klíma. A magyar az egy kemény fajta, sziken nőtt, és rezzenéstelenül áll a suba, vagy szűr, vagy mi a rosseb alatt, amíg a nyáj fel-alá ténfereg a síkon!
Nem, mi nem rettenünk az ilyesmitől! Dobtuk a lemerült ceruzaelemet a nagy, közös kukába, eresztettük a fáradt olajat az erdőszélen, égettük a gumit, mert mi úgy tudtuk, hogy majd úgyis lesz valahogy!
De van egy határ, amit azért mégsem lenne szabad átlépnie az emberiségnek, és most, hogy ott állunk, billegünk, egyik lábunk a levegőben, azt mondjuk, hogy nem!! Nem hagyhatjuk, hogy tovább romboljon az üvegház-hatás, nem tűrhetjük, hogy az USA és Kína gátlástalanul égesse a szenet millió tonnaszám az erőműveiben, tiltakozunk ellene, hogy a gépkocsik szennyezőanyag-kibocsátása nem az elvárható ütemben csökken, és hogy döcögve halad a 4-es Metro beruházása!
Ha kell, tüntetünk, ha kell, büntetünk, fegyvert ragadunk, ölünk, ha kell, de azt nem engedhetjük, hogy számottevően csökkenjen a világ komlótermelése, hogy a sörárak az égbe szökjenek! Nem, nem, nem!
Ausztrália, Új-Zéland, felébredtünk, veled vagyunk harcaidban! Bontsd ki zászlóidat, és mi egyik kezünkben transzparenssel, a másikban karddal, a harmadikkal féltve óvón ölelve korsónkat, ott fogunk menetelni melletted! Mentsük meg a Földet! Vagy elveszítjük a sört is!!!

Mi a túró van a kórházakban? Hogy egy gyereknek öt napot kelljen várnia arra, hogy befoltozzák a fejét, meg rendbe rakják az összekuszálódott fogait?! Hé, doktor uraim, Hippokratész pörög a sírjában mint a ringlispil, ez nem zavar senkit?
Nem tudom, hova szeretne eljutni az orvostársadalom, de hogy most arccal a lejtő felé ballagnak, az biztos! Mondjuk a paraszolvencia, csúszó- vagy hálapénz (nevezze mindenki ahogy akarja) léte sem kifejezetten a hivatás presztizsét erősítette, nem a doktorok feltétlen szakmai és etikai elkötelezettségét demonstrálta, de azzal még csak kiegyezett valamennyire az ember. Hiszen tudta (ha tudta), hogy szarért-hugyért dolgoznának a dokik, méghozzá baromira stresszes melóban. Bár a százmilliós ingatlanok már akkor is joggal baszták a nép csőrét.
Aztán meg az sem tett/tesz jót a plebsz hitének, hogy látja, bizony nagyon el kell kúrni valamit ahhoz (benne hagyni a betegben a felmosó rongyot, céklalét kötni be intravénásan vagy valami hasonlót tenni), hogy ne ellenkezzen kézzel-lábbal az ellátó intézmény, ne kelljen független szakértőket fogadni és fizetni, hónapokat, éveket várni a jogerős döntésig a műhiba ügyekben...
Mindezekhez jött az utóbbi időkben a sok elcseszett betegátirányítási eset, a halálba furikázó páciensek hajmeresztő történetei (jó, mondjuk ebben az is játszik, hogy a nagypolitika is benne hagyta a maga rongyát az egészségügyben). Mert ugye az egy dolog, hogy mit mond a szabály, mi abban reménykedtünk, hogy minden hülye előírást felülír alkalomadtán az orvosi eskü, a "nem ártani" kívánalma, az orvosszakmai becsület. Erre jön most ez a kilenc éves kislány (is), aki beszakadt szájüreggel meg kesze-kusza fogakkal legózik át egy combos ünnepet, mire műtőbe kerülhet.
Na, szép! Most persze még izmozik az ÁNTSZ (ez a dolga), tisztába tenné a dolgokat, de arra azért nagyon kiváncsi lennék, hogy konkrétan ráfázik-e erre az esetre egyetlen intézményvezető, ügyeletes orvos vagy bárki más? Vagy ez a sztori is csak egy újabb lesz-e azok közt a sorban, amelyek - számomra - az egészségügy gyengélkedése mellett az orvosszakma zűllését is detektálják. Egy újabb történet, amitől bár leszakad a pofánk, nem változik semmi...

Előkerült egy régi cikkem, akit tényleg érdekel a hízás-fogyás mechanizmusa, és nem valami csodaszerre vár, ami mellett még a körömpörkölttől sem szed fel semmit, olvassa el! Tanulságos.

Túlsúly – nincs mese!

Mi lehetne többeket érdeklő téma mint a súlyfölösleg és a fogyás? No és hol lehet a legtöbb hamis- vagy félinformációval, téves képzettel találkozni, mint ugyanebben a témában?
Írásunkban igyekszünk meghaladni az átlagos fitneszklub-prospektusok, táplálékkiegészítő leírások mélységét, és közérthető, de tudományos igényű felvilágosítást adni fel nem tett kérdéseikre. Akik ebben segítségünkre voltak, dr. Jámbor Zoltán, a Szent Imre Kórház IV. Belgyógyászata Lipid részlegének adjunktusa, valamint prof. dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének vezetője.

- Igen sokan azt mondják, nem tehetnek a túlsúlyukról, kövérségükről, ők ezt "örökölték", "ilyen az alkatuk", "vastag a csontjuk". Hihetünk nekik? - kérdeztem Jámbor Zoltán adjunktust.
- Azt kell mondanom, ez az esetek döntő többségében önáltatás - felelte. - Nem eldöntött, hogy a piknikus alkat genetikailag kódolt-e, valószínűbb, hogy a túlsúlyos szülők étkezési szokásai, életmódja jelentősebben befolyásolják gyermekeik testalkatát. Erre utal az is - jelenleg is van ilyen kezeltünk -, hogy ikerpárok esetén is jelentős eltérések tapasztalhatók, az életviteltől függően.
- Mondhatjuk tehát, hogy kilóinkért egyedül mi felelünk?
- Többnyire így van. Orvosilag leginkább csak a nem túl gyakori, de azért előforduló, rendellenes pajzsmirigyműködéssel számolunk, ez okozhat elhízást, ugyanis az alap anyagcserét lelassíthatja, tehát normális táplálkozás mellett is fölös energia kerül a szervezetbe. De ennek a betegségnek egyéb tünetei is vannak, nem csak a túlsúly.
- Egyéb hormonális hatások sem játszhatnak közre?
- De, a hormonszint más változásai is befolyásolhatják a testsúlyt, ám néhány ritka kivételtől eltekintve nem drasztikusan. A nemi érésre, a gyermekszülésre, a klimaxra tehát jelentős többletet nem lehet ráfogni. Ugyanígy okozhat hízást - átmenetit - a dohányzás abbahagyása is, mert a nikotin serkent egy olyan enzimet, amely az elhízás ellen hat. De idővel vissza kellene állnia a normális testsúlynak.
- Igaz-e, hogy többféle zsírszövetünk is van, és ezek aránya is jelentkezhet abban, mennyire könnyen tudunk hízni vagy lefogyni?
- Valóban így van, és akiben több a raktározásra szolgáló zsírszövet, az könnyebben szed fel és nehezebben ad le, de orvosi szempontból ez nem nem döntő. Ez is fölösleg, és ezt is el lehet tüntetni.
- Meddig beszélhetünk "megbocsátható" túlsúlyról, és mikortól kóros kövérségről?
- Mi itt a statisztikailag mindenképpen megbízható és akár forgatható tárcsákkal, akár egy kalkulátorral könnyen kiszámítható BMI indexet használjuk. A BMI-index a testtömeg kilogrammban, osztva a méterben kifejezett magasság négyzetével. A normális tartomány 20-25 között van. Néhány kiló többlet bár nem jó, de nem is vészes. A tíz kilóhoz közelítve már biztosan vannak orvosilag is káros hatások, húsz környékén ezek már hatványozottan érvényesülnek. Először az ízületi kopások, gyulladások, egyéb bajok jelentkeznek, aztán általában a szív- és érrendszeri betegségek. Ilyenkor általában drasztikusan csökkenteni kell a testsúlyt, és ez sem fizikailag, sem pszichikailag nem egyszerű a betegnek. Első célként ezért általában a tíz százalékos fogyást tűzzük ki, ez már jelentős javulás, még ha messze fölötte is marad a páciens az ideális súlynak.
- Milyen módszert használnak ehhez?
- Az úgynevezett VLCD, azaz nagyon alacsony kalóriatartalmú diétát. Ez körülbelül ötszáz kcal naponta. Ehhez már vitamin-, ásványi anyag és rostanyag pótlás is kell, de még ezzel együtt is a hét végére - egy hetes a kúra - fáradtság, fizikai gyengeség, fejfájás jelentkezhet. Az orvosi ellenőrzés azért is elengedhetetlen, mert az otthoni, kontrollálatlan, nem megfelelően vezetett kúra, elégtelen pótlás akár izomgörcshöz, szívritmus zavarhoz is vezethet. Egyébként körülbelül négy kilogramm súlycsökkenést eredményez.
- Otthoni használatra mit javasol?
- Csakis a kalóriák szigorú számolgatását és a hosszú távú diétát. Ez nőknél napi 1200 kcal-át, férfiaknál 1500 kcal-át jelent ülőfoglalkozás mellett, ha az illető nem sportol. Így az illető havonta két kilót fogyhat, ami egy év alatt azért tetemes mennyiség!
- Sokan panaszkodnak arra, hogy gyorsan felszedik, amit leadtak, "még a levegőtől is híznak".
- Ez nem igaz. Aki egyébként egészséges, az a visszanyert ideális súlyát tartani is tudja, ha nem lépi át a napi - általában igényelt - 2000 kcal körüli bevitelt.
- Ön szerint is mindegy, hogy ezt miben veszi magához?
- Nagyjából igen. De ha alacsony kalóriatartalmú, sok rostot tartalmazó ételt eszik, az jóllakottságot, komfortérzetet eredményez, és ezt egy szelet torta nem tudja megadni! Ami végképp nem mindegy, az az eloszlás. A napi többszöri, szerényebb étkezés - a reggelire és az ebédre alapozva - nehezebben rakódik le, mint a kevés, kiadós lakoma.
- Mi a véleménye az úgynevezett "fogyasztó italokról"?
- Ilyenek nincsenek. Ezek nem fogyasztanak, hanem alacsony kalóriájú, rostdús összetételükkel, vitaminjaikkal, sóikkal étkezéseket pótolhatnak, jóllakottságot okoznak. De nem fogyasztanak! Aki például jobban szereti a párolt zöldbabot tonhallal, az ugyanannyi kalóriát abban a formában is magához vehet.
- Egy másik, általában sokat ígérő csapat a "zsírégető" kapszulák, porok és teák csoportja. Ezekkel mi a helyzet?
- Nem akarom minősíteni ezeket, de azt hiszem, itt van a legtöbb hókuszpókusz. Ami tény, Magyarországon ma két bejegyzett fogyókúrás gyógyszer van, az egyéb szereknek nem bizonyított a hatása. Ez talán nem véletlen. A kettő közül az egyikben az orlistat nevű hatóanyag található, ez a szervezetbe bevitt zsír - mert még a hosszú távú diétával is fogyasztunk zsírt - felszívódását akadályozza, és annak úgy negyven százaléka kiürül a szervezetből. Ennek persze nem túl kellemes mellékhatása a hirtelen meginduló, hasmenéses jellegű széklet, így az is biztos, hogy az illető igyekszik elkerülni a zsíros ételeket. A másik gyógyszer hatóanyaga a sibutramin, ez az agyra hatva az éhségközpontot blokkolja, csökken az étvágy, kellemesebb a fogyókúra. Ez a szer viszont bizonyos betegségek esetén nem szedhető.
- A gyógyszeres beavatkozástól eltekintve van olyan fogyókúra, amelyik nem jár éhségérzettel?
- Ha az illető relatíve fiatal és egészséges, szerintem a fogyás legkellemesebb módja az, ha nem koplal, de ésszerűen táplálkozik és elkezd sportolni. Vannak aztán azok, akik esetleg már csak kevesebb és nem eléggé intenzív mozgásra képesek - lehet, hogy éppen a túlsúlyuknak köszönhető betegségekből eredően -, nekik a hosszú távú diétát és egy elfogadható mozgásmennyiséget ajánlanék, ez bizony már járhat éhségérzettel, de nem annyira vészes. A leginkább azok szenvednek, akik csak az étrendjükön keresztül tudnak fogyni, de ez sajnos elkerülhetetlen.

Szakértőnk szavából annyi mindenképpen leszűrhető - még ha ez nem is a legkellemesebb -, hogy kár kibúvókat keresni, fölös kilóinkért nagy valószínűséggel csakis magunkat okolhatjuk. Az is kiderül továbbá, hogy az egészségért (no meg a vágyott vonalakért) többet kell elégetnünk, mint amennyit magunkhoz veszünk, ezt pedig senki és semmi nem fogja megtenni helyettünk. Ez ellen pedig apelláta nincsen! Hogy a kínos koplalás helyett milyen alternatívákat kínál a mozgás, arról prof. dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének vezetője beszél.

- Amikor harminc-harmincöt éve a pályámat kezdtem, a magyar lakosságnak húsz százaléka volt túlsúlyosnak tekinthető - kezdte Pavlik Gábor professzor. - Ma ez az arány harmincöt, egyes vélemények szerint ötven százalék, vagyis minden második-harmadik honfitársunk érintett.
- Tulajdonképpen ki tekinthető túlsúlyosnak?
- Nagy általánosságban elfogadható az úgynevezett BMI vagy testtömegindex, ez a testmagasság és a testsúly alapján számol. A BMI-index a testtömeg kilogrammban, osztva a méterben kifejezett magasság négyzetével. A normális tartomány 20-25 között van. Persze ez alkati kérdés is, tehát egyáltalán nem vonatkozik mindenkire. Lehet valaki nagyon sportos és edzett a felső határ felett is. Pontosabb eredményt ad a testzsírnak a testtömeghez viszonyított aránya, ez műszerrel vagy bőrredő vizsgálattal megállapítható.
- Ilyent hol végeznek?
- Antropometriai vizsgálatnak hívják, és viszonylag könnyen elérhető jó néhány helyen.
- Min múlik a túlsúly kialakulása?
- A kifejezetten orvosi esetektől eltekintve egyértelmű: több energiát veszünk fel, mint amennyit elhasználunk. A legtöbben nem is gondolnák, hogy ez milyen könnyű! Egy átlagos embernek normál hőmérsékletű környezetben, teljes mozdulatlanságban, csak a szervezete működtetéséhez óránként 70 kcal energia kell, ez az alvás miatt napi 1600 kcal körül van. Lehet több is és kevesebb is, kortól, nemtől, mirigyműködéstől, tápláltsági szinttől, fizikai állapottól függően. Ez utóbbiról annyit, hogy az én véleményem szerint az aktív sportolóknál alacsonyabb. Ezen a felhasználáson a szellemi munka legfeljebb 5 százalékot, az ülő munka fizikai része - járkálás, tevékenykedés, gesztikulálás és hasonlók - 50-100 százalékot lendít, legtöbbünk napi energiaigénye tehát összesen 2 500-3 000 kcal. Ennyi pedig egy átlagos reggeliből, egy szendvicsből és egy közönséges ebédből összejön. A vacsora, a nassolás, az üdítők már mind többletet jelentenek, az átlagnál úgy 500 kcal-t naponta. Ezt raktározza el a szervezetünk. Annyit még hozzátennék, hogy a tévhitekkel ellentétben szinte mindegy, hogy az energiát milyen formában - fehérje, cukor, zsír - visszük be, a lényeg az, hogy felbillen az egyensúly.
- Ezt a többletet kell tehát eltüntetni.
- Így van, és a "rossz" hír az, hogy ez mozgás nélkül nem megy! A fölösleget csak így tudjuk elégetni, a jó hír viszont az, hogy nem kell mellette diétáznunk!
- Csak a diéta, sport nélkül nem hatásos?
- Időszakosan talán, de három érvem is van ellene. Az első az, hogy a csökkentett bevitelhez alkalmazkodik a szervezet, és a jobb hasznosítással újra fölöslegünk lesz. A második az, hogy a koplalással járó romló komfortérzet csökkenti a koncentrációnkat és egyéb negatívumai is lesznek. A harmadik pedig, hogy minden táplálékfajtára szükségünk van! A bűnös cukorra is a fokozott terhelésekkor, a zsírra is a vitaminok oldásához vagy éppen a hőszigeteléshez (a pólósokra sem véletlenül "rakja ki" a szervezetük), és akkor a sókról, nyomelemekről, vitaminokról nem is beszéltünk! Én tehát a rendszeres mozgás mellett a diétát fölöslegesnek tartom. Persze, előfordulhat, hogy az egész fogyókúrát - még a mozgás megkezdése előtt - egy alapos diétával kell kezdeni, egyszerűen azért, hogy a könnyebb test alkalmassá váljon a sportolásra, de ez egy más eset.
- Mennyit kell végül is mozogni?
- Az előbb említett napi 500 kcal többlet úgy heti öt óra intenzív mozgást kíván. A legjobb a napi egy óra lenne, de legalább három alkalmat egy héten szakítanunk kell!
- Mit jelent az, hogy "intenzív"?
- A séta például nem intenzív, nem is éget el többet óránként kétszáz kcal-ánál, én tehát teniszre, aerobikra, hasonlókra gondolok. A lényeg az, hogy a mozgás legalább 80 százalékában dinamikus legyen, legfeljebb a többi legyen passzív erőmunka. A gyakorlatoknál sem az a fontos, hogy nagy ellenállást győzzünk le, hanem, hogy a mozgás gyors és gyakori legyen. Az állóképességet növelő, állandó hely- vagy testhelyzet-változtatást igénylő mozdulatsorok hatékonyabban fogyasztanak, mint az erőelemek. No és így könnyebb is megtalálni azt a sportot, ami örömet szerez, mert az is nagyon fontos!
- Meg sem kell izzadnunk?
- Az azért már túl kényelmes volna! Ha normál környezetben nem izzadunk meg a mozgástól, az tapasztalataim szerint nem sok haszonnal jár. A legjobb, ha a pulzusszámunkkal ellenőrizzük, hogy megfelelő-e a testedzésünk. A felső határ, ami fölé soha ne menjünk, az a 220 mínusz az életkorunk. Kezdőknek ennek 0,7-szerese, az átlagos szabadidő-sportolóknak a 0,8-szorosa, a lelkesen és rendszeresen sportolóknak a 0,9-szeresét javaslom. Ez nagyjából izomfájdalom nélküli, de kellő terhelést jelent. Akik pedig igen nagy túlsúlytól akarnak megszabadulni, különösen óvatosan, kis adagokkal kezdjenek!
- Forduljunk orvoshoz, ha rendszeres sportolásba akarunk fogni?
- Talán nem árt - főképp magasabb korban vagy komoly túlsúllyal -, ha szólunk erről az orvosunknak, megméri a vérnyomásunkat, de sokkal több nem kell. Csak mértékletesség.
- A nőknél gyakori aggodalom az, hogy a zsírt leadják majd, de "csúnyán" megerősödnek közben. Megtörténhet ez?
- Sok esély nincs rá. Egyrészt a női hormon gátolja az erősportolóknál dagadó gyors rostok felépülését, másrészt az állóképességi mozgások - labdajátékok, futás, aerobic és hasonlók - során a kevésbé látványos lassú rostok gyarapodnak.
- Lehet célzott mozgásokkal, sporttal formálni a már kialakult izomzatot? Átstrukturálni azt?
- Igen, egyrészt minden sportág természetesen jellegzetesen alakítja az izomzatot, másrészt "formálni" is lehet, de ez már sokkal bonyolultabb és kétségesebb eredményű beavatkozás. Igazán nem könnyű.
- Van-e különbség a nőknek és férfiaknak ajánlható mozgások közt?
- Nem igazán. A nőket alkatuk, csontozatuk kevésbé teszi alkalmassá az erősportokra, de mint mondtam, a túlsúly leadásánál és az alak megtartásánál amúgy sem ezek az igazán hasznosak. Talán a nőknél gyakoribb csontritkulás is az erősportok ellen szól, bár ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
- Rengeteg zsírégető szert, kapszulát, teát, egyebet ajánlanak. Használnak ezek?
- Azt mondanám - bár ebben nem vagyok szakértő -, hogy ha intenzíven sportolunk, akkor úgyis elégetünk mindent, ha meg tespedünk, a kapszulák nem fogják megtenni helyettünk. Ellenben abban segíthetnek, hogy amikor a szervezet az elraktározott energiához fordul, akkor ne feltétlenül a könnyebben elérhető cukrot találja meg, hanem a vésztartalék zsírt. Ebben a formában tehát hasznosak lehetnek ezek a szerek.
- Kell-e változtatni az étrendünkön, ha sportolni kezdünk?
- Nem tartom feltétlenül szükségesnek. De ha segíteni akarunk magunknak, akkor azért inkább az alacsonyabb kalóriatartalmú étkeket keressük. Fehér kenyér helyett barnát, rántotta helyett főtt vagy lágy tojást, disznóhús helyett baromfit vagy halat... tehát gyökeresen nem kell váltanunk, de ésszerűen lehet.
- Sokan bíztatják a fogyni vágyókat hatásos masszázzsal, a zsír fellazításával, eltüntetésével és hasonló praktikákkal. Hihetünk nekik?
- Mint az előbb, most is azt mondhatom, helyettünk senki sem dolgozik. Ez a biztos pont. Ha viszont a masszázs megágyaz a jobb izommunkának, valóban segíthet. De nem úgy, hogy leszállunk az asztalról és befordulunk a gyorsbüfébe.
- Végül: milyen kor vagy fizikai állapot mellett érdemes az intenzív sportolás apropóján rendszeresen orvosi vizsgálatokat kérni?
- Az soha senkinek nem ártott, ha időnként megmérték a vérnyomását, csináltak nála egy EKG- vagy vérkép vizsgálatot. De azt mondom, ha az elhangzottakat figyelembe véve sportolunk, nincs szükség különösebb kontrollra. Sokkal inkább akkor, ha nem mozgunk eleget!

Szakértőink szavaiból - akik a túlsúlyt és kövérséget tekintve kétségtelenül az ország legjobban informálta lakosai közé tartoznak - néhány alapvetés mindenképpen leszűrhető, még ha azok talán nem is a legkellemesebbek.
Az első mindjárt az, hogy kár kibúvókat keresni, fölös kilóinkért nagy valószínűséggel csakis magunkat okolhatjuk. A második, hogy a képlet egyszerű: vagy fogyassz kevesebbet, vagy égess el többet, ha fogyni akarsz! A harmadik, hogy ezt senki és semmi nem fogja megtenni helyettünk, bíztassanak akár a legszebb szavakkal is. Végül, hogy a fogyás minden szempontból legelviselhetőbb módja az, ha lehetőségeink szerint rendszeresen mozgunk, sportolunk, és legalább ésszel táplálkozunk.
Mindezek ellen pedig apelláta nincsen!

Nem tudom már ki és hol mondta, de időnként eszembe jut a szöveg: az emberek (kormányok) ésszerűen fognak cselekedni, ha előzőleg már minden más lehetőséget kimerítettek...
Na, ez ugrott be tegnap, amikor megütötte a fülemet a Kossuthon (a hír java nem jutott el az agyamig, csak az idézett rész), hogy "az autóval megtett utak közül minden ötödik még az 1 km-t sem éri el"! Nem hittem el, ezért aztán utánakapirgáltam, és ezt találtam, még egy tavalyi felhívásban, a RAdikális GYAlogosoktól: "...az autóval megtett utazások fele 3 km-nél rövidebb és minden ötödik autózás 1 km-nél rövidebb. Minden nyolcadik autóút még az 500 métert sem éri el...".
No jó, én könnyen beszélek, mert nincs autóm, nem is igen hiányzik (igen ritka, amikor sóhajtok, hogy jó lenne, ha lenne), elvagyok bringán meg a tömegközlekedésben, de komolyan, nem értem! Körbesírja a média meg százezernyi civil a városházát, kiátkozza Demszkyt és a többieket, hogy az erősen légszennyezett napok száma már mostanra meghaladta az egész évre megengedett mértéket, de aztán meg kiderül, hogy minden ötödik tüntető ezer méternél közelebbről, kocsival érkezett! Igazából azt sem értem, hogy az ilyen adatok, statisztikák, mint a fenti, miért nem kapnak még csak közel sem akkora publicitást, amekkorát megérdemelnének? Miért nem nyomják bele a nyálverő meg ezerrel bólogató polgár orrát reggel, délben, este a saját piszkába, abba, hogy ő fingja, böfögi, füstöli tele a levegőt, ő nem képes a szar szemetével elbattyogni kétszáz métert a szelektív hulladékgyűjtőig, ő hányja le a kiégett tévét a mamához menet a város széli csalitosba, ő veszi a boltban a visszaváltható helyett az egyszer használatos PET palackot, dobja a kukába a lemerült elemeket, áll fel a kocsival a fűre, mert nem akar messzebb parkolni... Vagy, ha éppen nem is teszi, hát nagyjából közömbösen siet el mellette, legfeljebb rosszallón ingatja a fejét, meg cicceg egy kicsit.
Ember, te, aki csak ide mész, 500 méterre vagy 1 kilométerre (csak tíz-tizenöt perc kényelmes séta még a te elhízott testednek is), tudod-e bakke, hogy merre tartasz?! Van gyereked, öcsisajt? Mit akarsz ráhagyni, he? Gondolkozz el már rajta legközelebb lécci, hogy hogyan is kerüld meg a tömböt, és mielőtt elfordítanád a slusszkulcsot, emeld ki inkább a segged a kocsiból, jó? Mert nagyjából minden más lehetőséget kimerítettél már...

Szövegek prosztatavizsgálatokról:

Óvatosan doki, már ott jár, ahol eddig még ember nem járt!

Mondja doki, megtalálta már Amelia Earhartot?

Tudja doki, Arkansasban mi már törvényes házasok lennénk.

Hééé! ...Mosmá' tudom, mit éreznek a bábok!

Mondja doki, nem volt adóellenőr korábban?

Doki, írna legalább egy igazolást a feleségemnek, hogy nem ott hordom az agyamat?

Engedélyhez kötné a falfirkákhoz (is) használatos festékek árusítását a Szeretem Budapestet Mozgalom! Bojár Iván András budapesti városarculati tanácsnok is pártolja a dolgot, azt mondja, hogy „A festékszóró sprayeket a különböző jövedéki termékekhez - mezőgazdasági vegyszerekhez hasonlóan - engedélyhez kötötten lehessen értékesíteni. Tehát csak azok vehessék meg, akik erre jogosultak, akiknek a munkájához szükség van erre”!
Én mondom, zsíros üzlet lesz az ecset ha ez így lesz, mert hogy én például nem fogok engedélyért futkorászni, ha le akarom fújni a bringám vagy a sámlit a konyhában, az biztos! No és így tesz majd a sok tízezer másik háziember is, az is várható.
Persze elküldjük majd közben a jó anyukájába azt, aki ezt a baromságot kitalálta, de az egy másik dolog. Meg az is, hogy ugyan már, miért nincs engedélyhez kötve a kések vásárlása meg a baltáké, pedig menyi virágot meg fát lopnak velük, az nem is emberi! No és lehetne engedélyhez kötni a vésőt, a csákányt, a pajszert is, milyen kafa kis ipari műemléket bontottak le velük a minap is! Ja, meg legyen engedélyköteles a műanyag zacsi is, mert az illegális szemét jelentős részét ilyenben viszik ki a határba!
Édes istenem, a faék ezekhez az agyakhoz képest egy bonyolult szerkezet, miért ver bennünket a sors ennyire gyökér emberekkel? Miért nem az jut az eszébe az aggódóknak, hogy több rendőrjárőr kellene meg nagyobb büntetési tételek? Hogy a sok hülye kis tegelőre rárohadjon a műanyag lakat, vagy kérges legyen a kezük a közmunkától. Nehogy már az legyen a helytelen tettek visszaszorításának leglogikusabb módja, hogy mindenkinek hátrakötjük a kezét, mert felakasztom magam! Meg hogy készüljenek a köztéri szobrok műanyagból, nehogy ellopják őket! Vagy inkább ne is készüljenek, akkor még kisebb a kockázat.
Hát gyerekek, ezen a festék dolgon szerintem egy kicsit még dolgoznotok kellene...

Ádám: "Ez megeszi, bazmeg!"

Noé: "Ez kurvára esik, bazmeg!"

Neil Armstrong: "Én oda ki nem megyek, bazmeg!"

Teller Ede: "Ez kurva nagyot szólt, bazmeg!"

József Attila: "Ne lökdössél, bazmeg!"

Széchenyi: "Ez kurva nagy terv, bazmeg!"

Bell: "Ez megszólalt, bazmeg!"

Napóleon: "Megint fáj a hasam, bazmeg!"

Lehel: "Ez eltört, bazmeg!"

Zrínyi Miklós: "Vaddisznó? Szelíd ez bazmeg!"

Bill Gates: "Ez lefagyott, bazmeg"

Igyekszem hiányt pótolni, és egy helyre gyűjteni azokat a beszólásokat, amelyeket eredménnyel alkalmazhatsz azokban az esetekben, amikor a metakommunikációt már nem tartod elégségesnek. Használd őket egészséggel!

Kevés vagy mint dobostortában a ritmusérzék!

Olyan csúnya vagy, hogy a kígyót ütni kell, hogy megmarjon!

Akkora paraszt vagy, hogy szalonnás Orbitot kérsz a trafikban!

Mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról?

Felrúglak műholdnak!

Halálra haraplak, mint nyuszika a répát!

Simulna ki az EKG-d!

Ne beszélj, mert megütöm a szád!

Lesz pofon, mész kórház!

Megfejellek, mint vak bálna a tankhajót!

Pofon lesz, ököllel!

Széttéplek, mint etióp gyerek a segélycsomagot!

Lehet rád számítani, mint hintaló után a lószarra!

Annyira csúnya vagy, hogy a pap is vizipisztollyal keresztelt meg!

Érdekelsz ám, mint vakot a némafilm!

Adok vödröt, hordd el magad!

Elnyomlak, mint Orbit a sörszagot.

Mit te gondolsz, ki te vagy, azt hiszed, hogy kivel beszélsz?!

Széttörlek, mint postás a CD-mellékletet!

Akkora paraszt vagy, hogy az első legódból disznóólat építettél.

Olyan tuskó vagy, hogy lefulladna a fejedben a láncfűrész!

Kevés vagy, mint STOP-táblán a szófordulat!

Olyan büdös a szád, hogy az indiánok nyilat mérgeznek vele.

Buta az arcod, mint lufiárusé a nyílzáporban...

Kérsz pofont, vagy megverekszel érte?

Úgy kívánlak, mint mókus az erdőtüzet.

Szegény anyád! Gyereket várt, aztán te jöttél..

Kinyírlak, mint óvodás a papírkutyát!

Neked is anyád sírt fel először, amikor megszülettél!

A medve igyon rád vizet!

Könnyűbúvárok pucolják a szélvédődet!

Megfejellek, mint kölyök szöcske a földi epret!

Kettépisállak, mint télen a hóembert!

Kevés vagy, mint Anettka a vizespóló versenyen!

Ha a mókusnak olyan feje lenne mint neked, magára gyújtaná az erdőt!

Egy fogad legyen és az is fájjon!

Az ember néha oda-odatéved a tévén olyan műsorokra is, amelyek arról szólnak, hogy boszorkány lánytestvérek folytatnak örökös harcot a sötétség erőivel, esetleg egy zsaru vagy egy közönséges háziasszony áll kapcsolatban a szellemvilággal és oldja meg így az élők problémáit. De ezzel együtt sem hiszi komolyan senki (hittem én), hogy mindezek akár valós történetek is lehetnének. Hiszen a Star Treket, az Alient meg a Termnátort is nézzük, sőt a Harry Pottert is, de ha kilépünk az utcára, nem kémleljük az eget, hogy mikor tűnik fel a Voyager, Sigourney Weaver egy mentőkabinban, esetleg Kalifornia kormányzója meztelenül vagy Daniel Radcliff söprűnyélen. Miért nem hiszi senki David Copperfieldről, hogy igazából varázsló?!
Ám, rátévedtem a Piac&Profit eddig azért inkább realistának gondolt szájtján az Életforma rovatra, ahol azt olvashattam, hogy "Hihetetlen: Kata 9 évesen már látta a szellemeket"!
A lenyűgöző történetből megtudhattam, hogy a kis Kata mindenfélét lát amit mi nem, sőt "11 évesen már egy olyan utcában végzett tértisztítást, ahol hajdanán temető volt, s ez megkeserítette az ott lakók életét". Azta! És mindebben persze egy emberként állt, áll mellette a mama, aki maga sem piskóta, "parapszichológus és egészségfejlesztő terapeuta", vagyis nem csak látja, hanem még érti, magyarázza, fel is használja mindazt, amit a már felcseperedett, kikupálódott kis Kata - állítólag - produkál.
Hogy mi az? Átmentem egy másik honlapra, ahol megtudhattam, hogy a tértisztítás bizony nem a köztisztasági munka egy maszatolós elnevezése, hanem spirituális tevékenység! Hisz tán azért vagyunk olyan gyakran "nyűgösek, fáradtak", mert "a földterületek, ahová építkeztünk, előzőleg ...magukba szívták a korábban ott éltek energiáit, és ezek az energiák lesznek dominánsak". Vagyis. a régi piszkos tettek évszázadokig megmaradó "rezgései" hatnak a később ott élőkre, "...a veszekedések, viták, fájdalmas események, betegségek, részegség, ordítozások, verekedések energiái ...kényszerítő hatással lesznek, ...arra kényszerítik őket (vagyis minket), hogy hasonlóképpen viselkedjenek". Ahogy persze jelenkori látogatóink tisztátalan rezgései, vagy elhaltjaink itt nyüzsgő szellemei is csak kavarnak, kavarnak... Ilyenkor jön a csodálatos Kata és az ő mamája, meg a parapszichológia, a szellemek kiseprűzése meg hasonlók. Brrrr... Ja, és ne feledjük, Katának persze "egy fiatal nő elrákosodott méhszájsebét is sikerült meggyógyítani, s azóta is eredményesen kezel rákos betegeket".
Ez az egész sokkal borzasztóbb, mint az Uri Geller nevével fémjelzett show, hiszen ha figyeltünk, ő már az elején igen gondosan megfogalmazta: nem tudja, nem is érdekli, ki hogyan kápráztatja el a nézőket! Aki akarta, kihallotta szavaiból, nem vállal semmiféle felelősséget abban, hogy ki milyen "képességet" vagy trükköt alkalmaz. A "mezei" látókból, jósokból, szelleműzőkből, rontás- és kötés tevőkből, oldókból teljes mértékben hiányzik ez a kikacsintás, ők komolyan bólogatva borítják ránk képességeiket, mindazt a rengeteg szellemi szemetet, amit csak a papír vagy a tévé, a net elbír.
Nem olyan rég, kiváncsiságból mailt írtam vagy tizenöt-húsz olyan "szakembernek", akik földsugárzással, vízerekkel foglalkoznak, ugyan már, vegyenek részt egy olyan, közösen kidolgozandó kísérletben, amelyik megfelelő médiaérdeklődés mellett, tudományos alapossággal tudná bizonyítani: az általuk keresett hatások valóban léteznek, bemérhetők. Kivétel nélkül mindegyikük (többségük válaszolt) elutasította a résztvételt, ilyen-olyan okokra hivatkozva. Ahogy nem hallottam még aurásról, reikisről, aki vállalt volna egy korrekt kontrollvizsgálatot, legalább a diagnosztikai képességeit illetően...
Erősen lenézem hát mindazokat a médiumokat, amelyek a nézettségért, olvasottságért folytatott küzdelemben a valós eseményekkel egy súlyúnak feltüntetve prezentálnak szelleműzéseket, halottlátásokat, még ha egyébként másban profinak, hozzáértőnek mutatkoznak is. Rossz nézni, ahogy lemennek kutyába, nem törődve azzal, hogyan mérgezik meg a legnagyobb baromságokkal az arra fogékonyakat.

Kik azok, akik nem várnak egyeztetett álláspontokra ahhoz, hogy kialakítsák a magukét, kik mondják azt, hogy "kösz, de nem, a sportolóimat ugyan elküldöm Pekingbe, de politikusaim jelenlétével nem fogom legitimálni mindazt, ami Tibetben folyik"! Ahogy most áll, a franciák, a lengyelek, a csehek vélekednek így és Károly herceg is visszautasította a meghívást. A brit kormány csak cicceg, de megjelenik, no és a többiek sem akarják összeakasztani a bajuszt a jövő gazdasági szuperhatalmával.
Bevallom, nem sokat tudtam eddig Tibet történelméről, ám most (legalább) a Wikipédián átrágtam magam, és ajánlanám figyelmedbe, hogy a a távoli ország múltja mennyi hasonlóságot mutat Magyarországéval! Már abban legalábbis, hogy nálánál sokkal nagyobb és erősebb hatalmak közé beszorulva próbálta megőrizni szuverenitását, bár - ahogy nekünk - voltak fényesebb időszakai is.
Tény az, ma Tibet talán épp úgy fest, mintha még benn lennének nálunk az oroszok, ráadásul a pofánkat is sokkal keményebben fognák be, mint ahogy a "legvidámabb barakkban" tették. Ha tehát mi jogosnak, sőt joggal elvártnak éreztük anno azt, hogy a világ kormányai legalább politikai gesztusaikkal kifejezzék: helytelenítik, elítélik azt, ami a keleti blokkban történik, nem is értem, mi okozhat bizonytalanságot vezetőinkben?!
Ja, hogy a felelősség a jövőért, hogy a gyümölcsöző (vagy annak várt) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok, hogy Magyarország lehet Ázsia kapuja, logisztikai központ meg ilyesmik!... Hát kérem, egy seggel nem lehet két lovat megülni, no és azokat, akik pénzért árulják magukat (elveiket), kurvának nevezik a politikában is.
Lehet még töprengeni tehát az állásponton ha nem látszik tisztán, mi történik a világ tetején, vagy támogatásra várni mert akadozik az ágyéki vérellátás, de tudni kell: amelyik politikusnak csak karóhoz kötve áll meg a farka, azt jogosan nevezi majd mindenki puhapöcsűnek.

Hallottam ma reggel a régi szlogent: "Amíg ön durmol, dolgozik a Darmol". Rég találkoztam vele (emlegették, személyes emlékem nem volt róla), vidámmá tett! Lehet, hogy első fecske csak, és jönnek majd vissza a vicces reklámversikék?
Azt sem tudom, hogy a fenti idézet az autentikus, vagy a másik - "Amíg Ön alszik, A Darmol dolgozik." -, no és a második (népnyelvi) sor is jár: "Reggelre kelve, Pizsamája telve". Persze lehet, hogy manapság, a századelőnél sok tekintetben prűdebb világunkban a "ha Darmolt iszik este, reggelre összeszarja magát" konklúzió ilyen költői megfogalmazása nem növelné, vagy talán vissza is vetné az eladásokat. Mert hát, bár szeretjük magunkat jó humorú, viccelős, kabarézós nemzetnek beállítani, a magyarok érzéke mindezekhez valóságosan nem tűnik olyan kiemelkedőnek, mindennapjainkban pedig bizony eléggé savanyúak vagyunk. Lehet, hogy ránkférne némi táplálékkiegészítő, ahogy mondták: "Izmos testben vidám lélek, Szit malátakávén élek"!
A táplálkozás és az altáji gondok-örömök egyébként is kiemel témái és poénjai voltak a szlogen-fabrikálásnak, lásd: "Artin drazsé sose káros, Ettől székes a főváros.", vagy volt egy másik hashajtó(?), emésztést elősegítő gyógyvíz(?) is, amely piros pecsétes cimkéjéről és visszafogott hatásáról Arany János örökbecsű sorait (Mátyás anyja) kapta szlogenül: "Piros a Pecsétje, Finom a hajtása". Sajna nem tudtam kideríteni, mi is volt ez.
Hogy valami kijöjjön, persze be is kellett mennie, erről szólt például a "Mondja, marha, miért oly bús? Olcsóbb a hal, mint a hús! - vagy - Mondja marha, miért oly bús? Ujra itt a jó pontyhús!" klasszikus plakátja is, ahol is egy hal figyel ki a tóból a parton álló kérődzőre.
A bőséges ebéd aztán nem múlik nyom nélkül, kerül folt a ruhára, morzsa a szőnyegre, dőzsölnek a szemtelen rovarok is a cselédszálláson ha hagyják, de mindenre van megoldás!
"Ne keféljen mással, csak FIT kefeviasszal!" ajánlják a fogyasztónak, cipőre szól az "Addig volt a Schmoll jó paszta, míg a Kakas meg nem ...jelent!", majd közlik: "Itt az új folt- és pöcséttisztító! Egy köpés a nadrágra, egy köpés a pasztára, Nézze meg a pöcsét nincs a gatyájába!", aztán meg azt, hogy "Drámát legjobban Sexpír, Poloskát Ditrichstein írt! - vagy - Pikturában Tiziánnál, Irtóbb a sikere Ditrichsteinnek - cyánnál"! Végül: "Ne verje ki a kerítés mellett állva, kiszívja majd Veronika: Veronika a porszívók világmárkája! - vagy - Ne verje ki, ne rázza ki, Erikával szivassa ki"!
Akkoriban persze még voltak kuplerájok is, a kis- és nagypolgári létnek az ágyi örömök hajkurászása - házon belül és azon kívül - is integráns része volt, nem csoda hát, ha ezek a vidám bökversek az előzőeken túl is adtak iránymutatást, például így: "Royal bútor, Royal kaszni, Royal ágyban a legjobb ...aludni!", vagy így: "Kislány, hogyha malackodol, legyen nálad palack Odol"!
Mérget persze nem innék rá, hogy ezek mind pont így jelentek meg a korabeli lapokban és plakátokon, de az biztosnak látszik, hogy szórakoztatóbb volt akkortájt a reklámokat böngészni, mint manapság. Isten hozott hát Darmol, és persze erőlködés nélkül szarok rá, ha ez most gyógyszerreklám volt is.

Természetesen Fábrytól, mint férfitól, olyantól, aki altáji poénjai mellett is láthatóan gondot fordít külsejére, és akiről nehezen képzelhető el, hogy nehéz hagymaszagot árasztva, valamint eau de hónaljt gőzölögtetve jelenjen meg társaságban, elnézést kérünk. Mert így illik, és a jelek szerint ez egyben elég is.
"Intést kapott" ugyanis az RTL az ORTT-től, ami ugye nem nevezhető egy megrendítő büntetésnek, jószerével még fenyítésnek is csak alig-alig. Úgy tűnik, ennyit ér manapság egy ember (és tökmindegy, hogy Gyurcsányról, Orbánról, Lendvairól vagy Fábryról van szó) igazán gusztustalan savazása több millió tévénéző előtt. No és ennyi volt, van, lesz egy kereskedelmi csatorna mértéktartása a nézettségért folytatott küzdelemben. Jut eszembe erről, az RTL Klub nem más, mint egy bűzhödt spermatanya, jobb helyről kivert egyedek számára. Ja, és ezért is elnézést kérek, ugye.
Nem gondoltam persze, hogy Fábry zsigeri parasztkodása (bocsánat a megélhetési gazdálkodóktól!) és a csatorna elnéző hozzáállása napokra sötétbe borítja majd a képernyőt, de azt azért reméltem, hogy legalább egy pár gurigát lehúz róluk a hatóság. Ám úgy tűnik, az ORTT ingerküszöbe is oly magasra emelkedett, hogy tán azt se vennék észre, ha őket nevezné valaki nagy nyilvánosság előtt nyálcsorgató debil kompániának, akiknek egyetlen örömük, ha kiszuperált katódsugár csövekbe verhetik a ...fejüket.
Szóval, csak pislog az ember gyereke, hogy mifelé is tartunk mi, hova mutat az egyébként dícséretesen tágra nyitott szólás- és véleményszabadság. Előttünk nagy pusztaság, kukacoktól nyüzsgő, rothadó tetemekkel (egyeseknek talán médiaszemélyiségeknek, közíróknak vagy közbeszélőknek tűnhetnek ezek), melyeknek párái vastagon megülik a tájat. Orrunkon csipesszel nézelődhetünk rajta.

2004-ben írt valamit Csurka, Bolgárról, aki feljelentette. Most(!) - szinte teljes érdektelenség mellett - megszületett az első fokú(!) ítélet. Csurkát elmarasztalták, de ő fellebbezett. Nem tudni, a felek (és az alig érdeklődők) megérik-e a jogerős ítéletet, vagy perben és igazukban bizonytalanul, végelgyengülésben húnynak el.
Hogy a politika és a közbeszéd mennyire gusztustalanná vált, mindenki tudja és mindenki rühelli, még akkor is, ha egyébként a szólás- és véleményszabadság elkötelezett híve. Egyszerűen, háborog a gyomra annak, aki némi ésszerű önmérsékletet, politikai kultúrát várna el országos nagyjainktól, de csak rágalmazásgyanús kijelentéseket, viszontvádakat, színvonaltalan purparlét kap tőlük. Ennek véget kéne vetni valahogy!
Olvasom azt is, hogy 2146 megállított budapesti autóvezető közt csupán egy ittas sofőrt találtak a rendőrök a hétvégén, ami Húsvétkor nem semmi, működik a zéró tolerancia! Hát, valami ilyesmi, azonnali vizsgálat, ítélet és büntetés, a tettnek a közbeszédben való elmerülését meg nem váró eljárás kellene tán. Jó kövér kártérítési tételekkel. Mert ugyan ki parázik attól ma, hogy majd úgy hat év múlva, amikor már a kutya sem figyel oda rá, kimondják róla: gátlástalanul hazudott, és kiszabnak rá másfél kiló forintot? Ha a cikk honoráriumát állampapírba fekteti, még úgy is kigazdálkodja...
Kérem szépen, tessék kinevezni egy (két-három) külön, házi bírót a közéleti rágalmazások, írásban és szóban elkövetett inzultusok kivizsgálására! Tessék az ilyen típusú ügyek bizonyítási, fellebbezési és általában az egész eljárási rendjét külön, oly módon szabályozni, hogy legfeljebb két hónap alatt a végére lehessen járni a pereknek! Ha azt nem túrhetjük, hogy a közlekedési szabálysérések alól (például a családtagok gépkocsihasználatára hivatkozva) ki lehessen bújni, vagy hogy valaki felelőtlenül, ittasan vezesse autóját, azt miért hagynánk, hogy az országot zavaros fejjel próbálják meg vezetni, irányítani? Hogy az indulatos ökölrázás uralkodjon a politikában?

Húsvét vasárnap - Jézus állítólagos feltámadásának ünnepén - valaki egy felüljáróról egy fatuskót dobott az autópályára. A kocsiban, amelyben egy kétgyerekes család utazott, az anya szörnyethalt.
Némi könnyebbség a szívnek (már ha egyáltalán beszélhetünk könnyebbségről egy ilyen hír kapcsán), hogy az eset nem nálunk, hanem Németországban történt. Az ember hajlamos azt remélni, hogy itt ekkora szörnyek tán nem teremnek, ennek persze ellentmond, hogy a Lipótot bezárták, az addikt járóbetegek pedig mind nagyobb számban bolyonghatnak céltalanul az utcán, mert ellátóhelyeikre lakat kerül. Remélni lehet csak - hangsúlyozom ismét -, hiszen hinni nem nagyon érdemes, kezeltektől vagy kezeletlenektől függetlenül is megvannak a magunk, vonatot kővel dobáló kiskorúink, akik majd felnőnek egyszer...
Bárhogy erőlködöm is, el sem tudom képzelni egyébként, hogy mi játszódhat le annak a fejében, aki egy fatuskót felcipel az autópálya fölé, hogy rádobja a kocsikra, már ha egyáltalán körvonalazódik a koponyájában valami. Elképzeli esetleg, amint a rönk pattog a flaszteron, az autók meg rémülten fékeznek, kerülgetik? Ő meg ott sunyít, a rácson kilesve, és jókat kuncog a felforduláson? Tény az, bármilyennek is vízionálja a jövőt egy ilyen véglény, tettei következményeinek belátása valószínűleg teljesen hiányzik belőle. Mert ha lenne benne ilyen, akkor ugye mi a túrósért haldokolt volna Jézus órákig a kereszten, meg egyáltalán, minek lett volna az egész hacacáré a szeplőtelen fogantatástól a feltámadásig?
Ez a kérdés persze autópályák és (fa)tuskók nélkül is joggal merülhet fel bennünk, lévén, hogy az időszámítás óta is, alig csillapuló hevülettel irtjuk egymást piszlicsáré ügyekben, és igyekszünk hazavágni utódaink segge alól a Földet. No és persze, ami a leginkább megingatja a hitet az emberben - kiváltképpen a túlélő apában, a két gyerekben, az anya szüleiben, testvéreiben, barátaiban és üzletfeleiben -, már ha volt bennük egyáltalán, az a Fetámadás napi eset értelmetlensége. Mert ne mondja senki, hogy az Atyának az tetszett éppen, hogy ezen a morbid módon, a Fiúra emlékező napon és tuskóval a feje helyén kívánta magához szólítani az éppen Krisztusi korba lépett nőt!
Ez maga lenne az új Lipót.

Velencén jártam, és mit láttam a baptista imaház homlokzatán (gép nem volt nálam, szóval a netről letöltött képen nem látszik, bocs)? Hát ezt: www.baptist.hu

Félreértés ne essék, mint ateistának igazán semmi bajom ezzel, sőt teljesen ésszerűnek tartom azt is, hogy az egyházak rádióznak, sajtójuk van, neteznek, élik a keresztyének a maguk (Jézus utáni) harmadik évezredi életét, lelki egészségükre!. Egyszerűen, más feliratokhoz szoktam. Olyant már láttam a templomkapu fölött, a protestánsoknál, hogy "Erős vár a mi Istenünk", meg talán másutt mást is, de ez a webcím dolog az utcai főhelyen, ez meglepett!
De végül is, manapság mi lehetne ennél tömörebb, célratörőbb? Ha valaki bármiről bármit el akar mondani, esetleg interaktív kapcsolatba lépne az utána érdeklődőkkel, van jobb ennél?
Csak hát, furcsa lesz kicsit, ha majd a megfeszített Jézus alatt már nem az áll a kereszten, hogy I.N.R.I., hanem az, hogy www.jezus.hu (a név a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága tulajdona).
Jelzem mindenkinek, aki vallásban utazik, hogy a www.uristen.hu domain felmondás alatt van - ha valakit érdekel a lehetőség.

Mint kiderült, a TV2 műsorfolyama legújabb gyöngyszemében használt poligráf működtetéséhez nincs meg a szolgáltató cég - és így a csatorna - engedélye. Pedig az kéne, mert a szerkentyű "haditechnikai eszköznek" minősül.
És ugye, ha csak úgy szabadon lehetne poligráffal rohangászni, bárki foghatna magának egy kanos államtitkárt vagy vezérezredest, és amíg az ritmikusan himbálódzna a ráaggatott fekete bőrruciban (ami ugye mérné közben a bőrelektromosságot meg a többit), ki lehetne faggatni arról, hova nem telepít legközelebb radart a HM.
Hogy egyébként az egész műsorkoncepció mennyire emberi, vagy mennyire hasonlít inkább arra, amikor egy piranha jóízűen bevacsorázik, hagyjuk! Hagyjuk azt is, hogy mit érdemel az a sok elmezombi, aki abban látja élete értelmét, hogy bekerüljön a tévébe, akár még ilyen módon is. Na de már, hadd dőljünk csak hátra, kéjesen vigyorogva, ha kilátásba kerül az, hogy megszorongathatják a médiapiac óriásának tökét! Ha már ilyen szarral bombázza a népet, csak hadd lássuk, amint megfingatják őket! De persze, a kertévé meg rúgdos a horgon, aszongya, hogy mert ők a cuccost civil módon használják fel, nyilván nem is kéne engedély hozzá.
Jutott is eszembe mindjárt:

- Jó napot Jóska bátyám!
- 'napot!
- Hát mi lóg ott a kend vállán? Tán csak nem egy Kalasnyikov?
- Biz a'!
- Oszt' engedélye van-e hozzá?
- Minek az?
- Mert fegyver.
- Fegyver ám a tökömet! Piszkálóvas e'! Összementem vagy mi, de már nem érem el a fagereblét az ólajtón, ezzel szoktam lebillenteni a nyelét. Nehogy má' ehhez is engedély kölljön!
- Na jó, jó, de ami ott figyel a nyárikonyha tetején, az ugye nem egy 3D-s képalkotásra is alkalmas katonai radar?
- Má' mé' ne? Tavaly a kurva vadlibák elröptették három ludamat is, az idén nem lesz ilyen! Szemmel tartom az égi jövés-menést!
- És mit akar csinálni, ha meglátja őket?
- Hát, van a sufniba' pár vállról indítható föld-vadliba rakétám...

Kiváncsi is vagyok, mi lesz a két történet vége

Nehogymá' csak az ellenzék követelhessen és nyomhasson át hülyeségeket egy népszavazáson, van a mi fiunk is olyan hülye, mint bárki más ebben a kurva országban! - horgadhat fel a büszkeség a nemzeti balon, hisz azt látni, hogy "A halálbüntetés visszaállítását kezdeményezi Sajóbábony szocialista vezetésű önkormányzata. A javaslat indoklásából sokan cigányellenes hangokat hallanak ki."
És tényleg, az Imre, a Nagy, egy valóban brutális helyi gyilkosságra zsigerből reagálva, kivágta a magas C-t, letette a voksát a fogat-fogért elve mellett, ami emberileg tán még érthető is lenne. Hisz csúnya halált halt egy "közülünk való", és a témában nyilatkozó lokális romák sem teszik éppen szimpatikussá magukat a riportban. Ám maga a tény, hogy egy politikus polgármester képtelen túllátni a falu határán, végtelenül lehangoló...
Mert ugye, a halálbüntetés ellenzőinek egyik legfőbb érve, mégpedig az, hogy az élet elvétele jóvátehetetlen cselekedet, és a "0" hibaszázalékot egyetlen jogrend sem képes garantálni, ergo: folyamatosan lógatnánk fel, szúrnánk a másvilágra ártatlan embereket is és ez megengedhetetlen, nem változik ettől az esettől sem.
De a populizmus annyira csábító!
Nosza, de jó lenne (ha az Alkotmány Bíróság megengedné, de nem teszi) népszavazást rendezni erről is! Lehetne a kérdés például ez: "Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes bűncselekmények - például a különös kegyetlenséggel, haszonszerzésből vagy aljas indokból elkövetett emberölések - esetén 2009. január 1-jétől ismét kiszabható legyen a halálbüntetés"? Jó kis kampányt lehetne nyomni előtte, könnyű pálya, csak pár kisírt szemű statiszta, a hantok közt árván bolyongó kisgyerek kellene hozzá, és már dőlne is a sok igen!
Persze, a probléma szó szerinti kiirtása helyett lehetne szembesülni is azzal, mi az, ami nem mehet így tovább, mi termeli újra és újra az emberállatot, lehetne javasolni, hogy emeljük a cigaretta és az égetett szesz árát a duplájára (pro primo: kevesebb lenne az agresszív iszákos, pro secundo: javulna a lakosság egészsége, pro tertio: a megnövekedett bevételt roma felzárkóztató programokra költhetnénk), de ez nem vallana egy politikusra. Az ésszerű gondolkodás - napjaink tapasztalatai alapján - egyformán messze áll a kormányoldaltól és az ellenzéktől is. Míg a demagógia mindig kéznél van.

Aki látta a HírTV-ben Veres János miniszter kínos koccanását egy szabályosan várakozó és közlekedő médiamunkással, ijedten rezzenhetett össze, csak nem történt valami végzetes baj legfőbb pénzügyérünkkel?! Tán csak nem veszítette el látását egy szerencsétlen balesetből, fertőzésből, netán pszichés sokkból adódóan? Nem kell-e eztán minden összefoglalót Braille-írással is elkészíteni neki?
Nos, mindenkit megnyugtathatunk, a Pénzügyminisztérium nem adott ki ezt megerősítő nyilatkozatot, így egyre biztosabbnak tűnik,hogy kormánytagunk csupán nem tud egyszerre gondolkodni is meg kanyarodni is! Ezért aztán, amikor egy volt üzletfele fölöttébb kínos (a börtönig vezető) tevékenységéről faggatta volna az ellenzéki orgánum riportere, különféle funkciókkal birkózó agyközpontjai végzetesen összegerjedtek, koordinálatlanná tették mozgását, így kis híján elsodorta a rémült érdeklődőt.
A történtek ilyetén magyarázatát erősíti meg az is, hogy Veres János láthatóan nem érzékelte a történteket, hisz feldúltan kikérte magának a nemtelen inzultust, ahelyett, hogy az európai kultúrában bevett módon, inkább ő szabadkozott volna.
Van persze egy másik magyarázat is, eszerint Veres az agrártárca felé kacsingat, és így kívánta megtenni az első lépéseket annak érdekében, hogy eléggé nagy paraszt lehessen majd új posztján. Ha valóban ez a helyzet, jó úton jár!

Olvasom, hogy megszűnik az Országos Addiktológiai Intézet, de no para, aki él és mozog és be van állva, mint a gerely, az az eddigi ambulanciák helyett mehet mind az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez! Akik nagyon király gyerekek, igaz, ennek ellenére azért a szakmai aláírásgyűjtés már elkezdődött, merthogy a bedönteni készült intézmények szakemberei (meg sokan mások is) úgy gondolják, nem lesz ez így frankó (a betegeknek). De hát mit remélhetnek? A Lipót is lehúzta a rolót, pedig az ugye fogalom volt! Mégis, ahogy a tárca leért a zsírosbödön aljára, a rend kedvéért kapirgászott egy kicsit, aztán csak kihúzta őket a listáról, mert drága dolog a sok flepnist egy olyan jó kis ingatlanon ambulálni meg fektetni, amikor otthon is elférnének...
Mondom, akkor is azt mondták, nem lesz itt semmi gáz! Aztán vagy lett, vagy nem, ki tudja, egyesek szerint gondozás nélkül maradt, elgurult gyógyszerű betegek lógatják fel magukat vagy mennek neki másoknak, ám a hivatalos álláspont szerint mindez kamu, rémhírterjesztés, inkább ne beszélj hülyéket, nincs azokkal semmi baj!
De végül is ki vagyok én (pszichiáter, pszichológus, egészségpolitikus biztosan nem), hogy azt gyanítsam mégis: nem frankó ez így?! Hát senki. De az orrom ugyanazt a szagot érzi, mint anno, amikor még nem voltak megfelelő szakintézmények a defektesek ellátására, ergo: ők sem voltak. Manapság már nincsenek meg ezek a helyek. Kiváncsi vagyok, mikorra derül ki aztán, hogy a problémákat tulajdonképpen felszámoltuk, hisz függők és elmeroggyantak nem állnak sorban sehol, kezelésre várva...

Hiába! Olyan erős bennem a késztetés, hogy nem bírom legyűrni magamban az állatot, ma lerohanok a lejtőn, és magammal vonszolok két ártatlan kisdedet is!
Szerintem minden gyerekben természeténél és ártatlanságánál fogva él a giccsek iránti olthatatlan vonzalom, nekik egy holdfényben bőgő szarvas, két, gombolyaggal játszó macska maga a gyönyörűség, az csak később jön, amikor megtanulják, abban a pár sorban, hogy "álmomban két macska voltam és játszottam egymással" sokkal több a kellem és a szellem, mint a legtarkább képben.
Így aztán csak a legromlatlanabb és legártatlanabb lelkek (hogy most genetikusan vagy neveltetésüknél fogva maradnak ilyenek, hagyjuk) őrzik meg rajongásukat az olyan festmények iránt, amelyeken a vízesés valamilyen optikai trükknek köszönhetően folyamatosan zubog lefelé...
A "nagyok" persze, akik már kitanulták a csíziót, kötelességüknek érzik, hogy átadják tudásukat, értékítéleteiket, nekiálljanak reszelgetni a felnövekvők világlátását esztétikai téren is, nem visznek hát haza művirágot, nem tesznek a falra háziáldást, hátra a kocsiba bólogató kutyát, előre a tükörre horgolt babacipőt, és így tovább. No, ezt rúgom én ma fel, amikor előre megfontoltan megrontom családunk két legserdületlenebb tagját a világ egyik legrondább játékával, a kínai integetős cicával. Mert hogy a három évesnél alig több Botond minden alkalommal lecövekel a kirakat előtt, ahol egy ilyen dög integet a "Yangce" üvege mögül a járókelőknek, hát beszereztem egyet, és ma átadom neki és a még védtelenebb, másfél éves Dorkának is! Az ég óvja őket!

Megáll az eszem Horn Gáboron! Meg persze Kókán is, mert ő sem volt a topon, amikor beleviháncoltak a Hír TV kamerájába!
Csupán pár napja, hogy egy ugyanilyen balfaszságról írtam, de a jelek szerint ez a kameraérzéketlenség illetve meggondolatlanság(?), eszetlenség(?) és/vagy kétszínűség(?) vagy fertőző, vagy alapfeltétel a politikusi pálya építgetésénél. Ó istenem, miért van az, hogy nekünk csak egy ilyen selejtes társaság jut? Valahogy tényleg az van, amit a Hajós mondott a H7-ben, fel kell írni az összes politikus nevét (jobbról-balról) egy papírra (már akikét tudjuk, akikről meg nem is hallottunk, de ott seggelnek a Parlamentben, azokét azért), aztán megfordítani és a hátuljára nagy betúkkel rávésni: EZEKET MÉG EGYSZER NEM! És kitűzni a lapot az ágyunk fölé, hogy tudjuk 2010-ben. Pont.

Gondoltam, leülök ma is a kultikus sorozat aktuális epizódjának ismétlése elé, de aztán csak néztem ki a fejemből, mert hogy a Viasat3 rezzenéstelen arccal nyomja újra azt a részt (a doki tervezett NY-i utazása, álom a repülőszerencsétlenségről, a cseredoki érkezése stb.), ami az elmúlt hét végén egyszer már lement.
Jó az Alaszka, de annyira nem hogy ugyanazt kétszer egymás után kétszer egymás után megnézzem! A V3 egyébként nem kispályás ezen a téren, néztem már filmet náluk úgy, hogy csak a zörejsávot adták le (tudom ajánlani mindenkinek, aki csak furcsa élményekre éhezik, a filmnézésnek ezt a módját)!
Bakik máshol is megesnek persze, ám egyéb helyeken ilyenkor kiakasztják a "Bocsi, elkúrtuk!" táblát, és elkezdenek kotorni a sutban, hátha megvan az aznapra megcélzott tekercs. A V3-nál nem. Ők, ha egyszer valamit elkezdenek, azt végigviszik, ha roma gyerekek potyognak az égből, akkor is! Elég morbid ez az egész. Tisztára, mint a "Miért éppen Alaszka?".

Hogy a politikus éppoly silány anyagból van gyúrva, mint bármely más ember, azon nem lepődöm meg. De amikor kiderül (és ez igen gyakran előfordul), hogy az IQ-ja ahhoz is kevés, hogy másnak mutassa magát, mindig elszomorodom. Mint most Tasnádi Péter pécsi polgármesteren is...
Ő is egyike azoknak a hányaveti bagósoknak, akik a nyilvánvaló tilalmakkal nem törődve ott dohányoztak a Parlamentben, ahol nem lett volna szabad. Azt most hagyjuk, hogy a házelnök meg az összes többi illetékes, fenyítésben kompetens személy magasról leszarta az egészet, mert az ÁNTSZ végül büntetett, de ahogy Tasnádi reagált, az igen érzékletes képet nyújt a jogkövetéshez fűződő viszonyáról.
A polgármester ugyanúgy a nyilatkozatra váró, ám már forgó kamera csapdájába sétált bele, mint anno Zuschlag, hiába no, lassan terjednek a hírek a párton belül. Amíg a hivatalos megszólalásra készült, Tóth Károly barátjának az „Elolvastam, befizettem. Nyalják ki a seggemet! Ha az ÁNTSZ-nek ez a legfontosabb problémája akkor jó országban élünk.” mondatokkal foglalta össze értékelését, majd kisvártatva a kamerába már így szólt: "Törvénytisztelő állampolgárként nekem is fontos, hogy a nemdohányzó állampolgárok védelmében hozott jogszabályokat mindenki betartsa, így én is.  És mondtam, hogyha a felvétel alapján egyértelműen igazolható, akkor tudomásul veszem. Megérkezett az elsőfokú határozat, ez alapján azt az ötvenezer forintos bírságot vagy büntetést, amelyet kiszabtak, azt befizettem."
Nem szeretném, ha az igen ütős "nyalják ki a seggemet" mellett elsikkadna egy másik mondatrész, az, hogy "ha a felvétel alapján egyértelműen igazolható, akkor tudomásul veszem...". Tiszta beszéd. Ha van felvétel, fizetek, ha nincs, akkor is nyalják ki, és még csak nem is perkálok! Mert egyébként nem emlékszem, hogy valaha is ott cigiztem volna, ahol nem szabad. Én?! Ugyan már!!! Ki rágalmaz engem ilyesmivel? Megütheti a bokáját!!
A jelek szerint nagyjainkból sajna nem csupán a nemesebb gondolkodás képessége hiányzik. Még ahhoz is buták, hogy megfelelően fegyelmezzék magukat, tartsák a szájukat, ne adják ki igazi gondolataikat, sekélyes értékrendjüket ne kürtöljék világgá. Ne derüljön ki róluk lépten-nyomon, hogy közönséges seggszájúak.