
Nem tudom, hova szeretne eljutni az orvostársadalom, de hogy most arccal a lejtő felé ballagnak, az biztos! Mondjuk a paraszolvencia, csúszó- vagy hálapénz (nevezze mindenki ahogy akarja) léte sem kifejezetten a hivatás presztizsét erősítette, nem a doktorok feltétlen szakmai és etikai elkötelezettségét demonstrálta, de azzal még csak kiegyezett valamennyire az ember. Hiszen tudta (ha tudta), hogy szarért-hugyért dolgoznának a dokik, méghozzá baromira stresszes melóban. Bár a százmilliós ingatlanok már akkor is joggal baszták a nép csőrét.
Aztán meg az sem tett/tesz jót a plebsz hitének, hogy látja, bizony nagyon el kell kúrni valamit ahhoz (benne hagyni a betegben a felmosó rongyot, céklalét kötni be intravénásan vagy valami hasonlót tenni), hogy ne ellenkezzen kézzel-lábbal az ellátó intézmény, ne kelljen független szakértőket fogadni és fizetni, hónapokat, éveket várni a jogerős döntésig a műhiba ügyekben...
Mindezekhez jött az utóbbi időkben a sok elcseszett betegátirányítási eset, a halálba furikázó páciensek hajmeresztő történetei (jó, mondjuk ebben az is játszik, hogy a nagypolitika is benne hagyta a maga rongyát az egészségügyben). Mert ugye az egy dolog, hogy mit mond a szabály, mi abban reménykedtünk, hogy minden hülye előírást felülír alkalomadtán az orvosi eskü, a "nem ártani" kívánalma, az orvosszakmai becsület. Erre jön most ez a kilenc éves kislány (is), aki beszakadt szájüreggel meg kesze-kusza fogakkal legózik át egy combos ünnepet, mire műtőbe kerülhet.
Na, szép! Most persze még izmozik az ÁNTSZ (ez a dolga), tisztába tenné a dolgokat, de arra azért nagyon kiváncsi lennék, hogy konkrétan ráfázik-e erre az esetre egyetlen intézményvezető, ügyeletes orvos vagy bárki más? Vagy ez a sztori is csak egy újabb lesz-e azok közt a sorban, amelyek - számomra - az egészségügy gyengélkedése mellett az orvosszakma zűllését is detektálják. Egy újabb történet, amitől bár leszakad a pofánk, nem változik semmi...