Olvasom, hogy megszűnik az Országos Addiktológiai Intézet, de no para, aki él és mozog és be van állva, mint a gerely, az az eddigi ambulanciák helyett mehet mind az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez! Akik nagyon király gyerekek, igaz, ennek ellenére azért a szakmai aláírásgyűjtés már elkezdődött, merthogy a bedönteni készült intézmények szakemberei (meg sokan mások is) úgy gondolják, nem lesz ez így frankó (a betegeknek). De hát mit remélhetnek? A Lipót is lehúzta a rolót, pedig az ugye fogalom volt! Mégis, ahogy a tárca leért a zsírosbödön aljára, a rend kedvéért kapirgászott egy kicsit, aztán csak kihúzta őket a listáról, mert drága dolog a sok flepnist egy olyan jó kis ingatlanon ambulálni meg fektetni, amikor otthon is elférnének...
Mondom, akkor is azt mondták, nem lesz itt semmi gáz! Aztán vagy lett, vagy nem, ki tudja, egyesek szerint gondozás nélkül maradt, elgurult gyógyszerű betegek lógatják fel magukat vagy mennek neki másoknak, ám a hivatalos álláspont szerint mindez kamu, rémhírterjesztés, inkább ne beszélj hülyéket, nincs azokkal semmi baj!
De végül is ki vagyok én (pszichiáter, pszichológus, egészségpolitikus biztosan nem), hogy azt gyanítsam mégis: nem frankó ez így?! Hát senki. De az orrom ugyanazt a szagot érzi, mint anno, amikor még nem voltak megfelelő szakintézmények a defektesek ellátására, ergo: ők sem voltak. Manapság már nincsenek meg ezek a helyek. Kiváncsi vagyok, mikorra derül ki aztán, hogy a problémákat tulajdonképpen felszámoltuk, hisz függők és elmeroggyantak nem állnak sorban sehol, kezelésre várva...