
No jó, én könnyen beszélek, mert nincs autóm, nem is igen hiányzik (igen ritka, amikor sóhajtok, hogy jó lenne, ha lenne), elvagyok bringán meg a tömegközlekedésben, de komolyan, nem értem! Körbesírja a média meg százezernyi civil a városházát, kiátkozza Demszkyt és a többieket, hogy az erősen légszennyezett napok száma már mostanra meghaladta az egész évre megengedett mértéket, de aztán meg kiderül, hogy minden ötödik tüntető ezer méternél közelebbről, kocsival érkezett! Igazából azt sem értem, hogy az ilyen adatok, statisztikák, mint a fenti, miért nem kapnak még csak közel sem akkora publicitást, amekkorát megérdemelnének? Miért nem nyomják bele a nyálverő meg ezerrel bólogató polgár orrát reggel, délben, este a saját piszkába, abba, hogy ő fingja, böfögi, füstöli tele a levegőt, ő nem képes a szar szemetével elbattyogni kétszáz métert a szelektív hulladékgyűjtőig, ő hányja le a kiégett tévét a mamához menet a város széli csalitosba, ő veszi a boltban a visszaváltható helyett az egyszer használatos PET palackot, dobja a kukába a lemerült elemeket, áll fel a kocsival a fűre, mert nem akar messzebb parkolni... Vagy, ha éppen nem is teszi, hát nagyjából közömbösen siet el mellette, legfeljebb rosszallón ingatja a fejét, meg cicceg egy kicsit.
Ember, te, aki csak ide mész, 500 méterre vagy 1 kilométerre (csak tíz-tizenöt perc kényelmes séta még a te elhízott testednek is), tudod-e bakke, hogy merre tartasz?! Van gyereked, öcsisajt? Mit akarsz ráhagyni, he? Gondolkozz el már rajta legközelebb lécci, hogy hogyan is kerüld meg a tömböt, és mielőtt elfordítanád a slusszkulcsot, emeld ki inkább a segged a kocsiból, jó? Mert nagyjából minden más lehetőséget kimerítettél már...