Bevallom, nem sokat tudtam eddig Tibet történelméről, ám most (legalább) a Wikipédián átrágtam magam, és ajánlanám figyelmedbe, hogy a a távoli ország múltja mennyi hasonlóságot mutat Magyarországéval! Már abban legalábbis, hogy nálánál sokkal nagyobb és erősebb hatalmak közé beszorulva próbálta megőrizni szuverenitását, bár - ahogy nekünk - voltak fényesebb időszakai is.Tény az, ma Tibet talán épp úgy fest, mintha még benn lennének nálunk az oroszok, ráadásul a pofánkat is sokkal keményebben fognák be, mint ahogy a "legvidámabb barakkban" tették. Ha tehát mi jogosnak, sőt joggal elvártnak éreztük anno azt, hogy a világ kormányai legalább politikai gesztusaikkal kifejezzék: helytelenítik, elítélik azt, ami a keleti blokkban történik, nem is értem, mi okozhat bizonytalanságot vezetőinkben?!
Ja, hogy a felelősség a jövőért, hogy a gyümölcsöző (vagy annak várt) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok, hogy Magyarország lehet Ázsia kapuja, logisztikai központ meg ilyesmik!... Hát kérem, egy seggel nem lehet két lovat megülni, no és azokat, akik pénzért árulják magukat (elveiket), kurvának nevezik a politikában is.
Lehet még töprengeni tehát az állásponton ha nem látszik tisztán, mi történik a világ tetején, vagy támogatásra várni mert akadozik az ágyéki vérellátás, de tudni kell: amelyik politikusnak csak karóhoz kötve áll meg a farka, azt jogosan nevezi majd mindenki puhapöcsűnek.
