Sárga Ház

Hát, az lett, ami várható is volt, ha valóban az a valamikori ügyészségi szóvivő (Varga Gergely) bukott meg most, aki már akkor hírhedtté vált, amikor egy rendőri túlkapás bírósági tárgyalásán a bennfentességét fitogtatta.
Akkor a kollégák megmentették(?) a mundér becsületét, csak a szája jár, elgurult a gyógyszere, nem tud a csórikám semmit, csak fontoskodik - mondták. No meg kirúgták, mert a szóvivő az ugye ne a saját, óvatlan szavaival kerüljön rivaldafénybe...
De nem fingatták meg igazán, pedig hát, ha valakinek egy bűntett elkövetőiről konkrét ismeretei vannak, ám azokat nem osztja meg a hatósággal (különösen úgy, hogy ráadásul az igazságszolgáltatásban dolgozik), az nem annyira a jó példával jár elöl, és még az is lehet, hogy törvényt is sért (bünpártolás talán, nem vagyok jogász).
Neki viszont nem vetettek ilyesmit a szemére, nem citálták komoly vizsgálat elé, sőt - a jelek szerint - vígan dolgozhatott tovább addigi pályáján. Hát nem csoda, hogy vérszemet kapott.
Mert ez a baj a mundér védelmével. Egyrészt ugye, elvárható az ártatlanság vélelme, meg valamilyen szakmai szolidaritás sem védhető ki soha, de amikor már látványosan himbálódzva lóg ki a lóláb, felül kellene kerekedni mindezeken. Nem kellene falmelléki dumával tovább védeni a szadista, elborult agyú rendőrt, a sunyi cinkos ügyészt, a korrupt politikust, az állam pénzéből könnyű szívvel százmilliót ajándékozó vállalati menedzsert, hanem úgy kirúgni őket, hogy zúgva szálljanak, mint a győzelmi zászló, olyan messzire, hogy a húsos fazéknak még csak a közelébe se tudjanak visszakapaszkodni többet.
Ehelyett csak az újabb és újabb, botrányosnál botrányosabb híreket olvassuk, de hőseink tettei hullám nélkül merülnek el a semmiben.