Mi, akik átlátjuk az ember (konkrétan Stohl András) gyarlóságát, nem elégszünk meg kedvelt színészünk (VV-s műsorvezetőnk, szerető gyermekünk, életmentőnk stb.) esetleges szabad lábon hagyásával! Nem és nem! Mi rövid távon boldoggá, hosszabbon pedig majd szentté szeretnénk avattatni, már csak meg kell halnia. Számos súlyos indokunk is van mindezekre!
Hiszen például tisztán, szépen artikulálva megmondta már a bíróságon, hogy rettenetesen sajnálja! Bizonyára sokan sírtunk a képernyő előtt. Egyébként nem mintha a bácsi lába olyan nagyon szép lett volna a baleset előtt... Véleményünk szerint lehet, hogy magától is elesett volna, esetleg éppen olyankor, amikor nincsen körülötte senki, és akkor mit csinál? Csak mocorog a hideg padlón és kiabál, ám nem hallja senki? Direkt jó, hogy így esett a dolog, szerintünk Buci szinte tutira megmentette ezzel az életét!
No jó, Andrisunk úgy tett, mint aki le se szarja, de nagyon ideges volt legbelül, ez abból is látszott, hogy mindjárt rá is gyújtott. És ez a zaklatottság akadályozta meg abban is, hogy ott sertepertéljen a sebesült körül, nem akart bajt csinálni! Inkább megfontoltan kipihente magát, azután elment egy másik autóval, hátha sikerül még valakit megmentenie. Hihetetlen éleslátás és felelősségérzet az, ami mindebben megmutatkozik!
Mert tudta ő, hogy komoly dolog az, ami vele esett, volt már neki ilyenje, biztosan sok tanulságot vont le belőle, ez látszott a fegyelmezettségén, összeszedettségén! Érezte, hogy ő most meg lett szólítva! Egyáltalán, hogy megint vállalkozott rá, na, már az is nagy szó! Pedig jól hitte, hogy majd savazzák eleget, de mégis berúgott keményen és jót szippantott is a vezetés előtt, nem ismert alkut! Mert ilyen ember a mi Bucink!
És amit azóta is csinált! Teljesen magától, az ügyvédtől vezéreltetve meggyőző drogprevenciós munkába kezdett, olyanokat mond például, hogy nem azzal van a baj, ha iszik valaki, hanem ha utána olyan felelőtlen, hogy másokat még haza is akar vinni autóval! No, odamond-e még valaki ilyen keményen, vállalva akár a közharagot is, mint a mi Szent Andrisunk?!
Nagyon jól látja ezt a mamája is, aki el sem tudja képzelni, hogy hónapokig, vagy akár évekig ne láthassa az ő Buciját, csak beszélőn, de lám, András még ezt is kockáztatta !
Mi, akik tudjuk, milyen kemény munkával, mennyi robottal teremtette elő napi betevő adagját mind szeszből, mind kokóból, biztosak vagyunk benne, hogy ugyanolyan lángoló lelkesedéssel fog dolgozni az emberiség általános üdvén is! Ne hagyjuk, hogy egy ígéretesen felfelé ívelő emberbaráti, morális vezéri pályát durván és érzéketlenül kettétörjön a törvény súlyos ökle! Megértést! Megbocsátást! Felmentést és felmagasztalást! Egyenes utat a szentté avatásig! Előre mindnyájunk Bucijáért!
