Mi a túró van a kórházakban? Hogy egy gyereknek öt napot kelljen várnia arra, hogy befoltozzák a fejét, meg rendbe rakják az összekuszálódott fogait?! Hé, doktor uraim, Hippokratész pörög a sírjában mint a ringlispil, ez nem zavar senkit?
Nem tudom, hova szeretne eljutni az orvostársadalom, de hogy most arccal a lejtő felé ballagnak, az biztos! Mondjuk a paraszolvencia, csúszó- vagy hálapénz (nevezze mindenki ahogy akarja) léte sem kifejezetten a hivatás presztizsét erősítette, nem a doktorok feltétlen szakmai és etikai elkötelezettségét demonstrálta, de azzal még csak kiegyezett valamennyire az ember. Hiszen tudta (ha tudta), hogy szarért-hugyért dolgoznának a dokik, méghozzá baromira stresszes melóban. Bár a százmilliós ingatlanok már akkor is joggal baszták a nép csőrét.
Aztán meg az sem tett/tesz jót a plebsz hitének, hogy látja, bizony nagyon el kell kúrni valamit ahhoz (benne hagyni a betegben a felmosó rongyot, céklalét kötni be intravénásan vagy valami hasonlót tenni), hogy ne ellenkezzen kézzel-lábbal az ellátó intézmény, ne kelljen független szakértőket fogadni és fizetni, hónapokat, éveket várni a jogerős döntésig a műhiba ügyekben...
Mindezekhez jött az utóbbi időkben a sok elcseszett betegátirányítási eset, a halálba furikázó páciensek hajmeresztő történetei (jó, mondjuk ebben az is játszik, hogy a nagypolitika is benne hagyta a maga rongyát az egészségügyben). Mert ugye az egy dolog, hogy mit mond a szabály, mi abban reménykedtünk, hogy minden hülye előírást felülír alkalomadtán az orvosi eskü, a "nem ártani" kívánalma, az orvosszakmai becsület. Erre jön most ez a kilenc éves kislány (is), aki beszakadt szájüreggel meg kesze-kusza fogakkal legózik át egy combos ünnepet, mire műtőbe kerülhet.
Na, szép! Most persze még izmozik az ÁNTSZ (ez a dolga), tisztába tenné a dolgokat, de arra azért nagyon kiváncsi lennék, hogy konkrétan ráfázik-e erre az esetre egyetlen intézményvezető, ügyeletes orvos vagy bárki más? Vagy ez a sztori is csak egy újabb lesz-e azok közt a sorban, amelyek - számomra - az egészségügy gyengélkedése mellett az orvosszakma zűllését is detektálják. Egy újabb történet, amitől bár leszakad a pofánk, nem változik semmi...
Leszakad a pofánk!
2008.04.07. 17:50 :: oeruelt
1 komment
Címkék: egészség társadalom gyógyítás
A bejegyzés trackback címe:
https://sargahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr39415511
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Perillustris 2008.04.07. 20:49:19
S Z É G Y E N !
Rohadjon meg mind, aki nem látta el a kislányt, attól függetlenül, hogy milyen - vélt, vagy valós - sérelmet szenvedett el az elmúlt hónapokban az egészségügyi reformkísérletek következtében!
Szemét, aljas gazemberek!
Rohadjon meg mind, aki nem látta el a kislányt, attól függetlenül, hogy milyen - vélt, vagy valós - sérelmet szenvedett el az elmúlt hónapokban az egészségügyi reformkísérletek következtében!
Szemét, aljas gazemberek!