Draskovics besúlyozta a teendőket, amint hivatalba lépett. Először azt érte el (vagy legalábbis hagyta megtörténni), hogy anyaga - kérdéses szerepéről az olajügyben - eltűnjön az ORFK honlapjáról, majd rávetette magát hatszáz(!) bohócra, akiket egyébként egy jóízű röhögés, vagy a közönség hangosabb pfújolása magától is elsöpörne. Mindezek mellett szürkén a háttérbe olvadt hát az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség - pusztán munkatársuk írásos és szóbeli beszámolója alapján, minden egyéb kutakodás nélkül - dobta annak a kollégának az ügyét, aki hangfelvételek és tanúk szerint is azzal dicsekedett, tudója annak, kik is verték a letartóztatottakat, törték az őrizetesek orrát 2006 szeptemberében.Fura szerzet az ember, egy csomó bajjal egyszerre is megbirkózik ha muszáj, köztük igazán komolyakkal is, de a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot nagyon nem bírja, még piszlicsáré ügyekben sem! Márpedig kik lennének azok, akiknek igazán ki vagyunk szolgáltatva, ha nem a rendőrök, bűnüldözők, ítélethozók?! Ugyan mi más szolgálná jobban a társadalmi rend, fegyelem megszilárdítását, az önbíráskodás, törvénykerülés visszaszorítását, ha nem az, hogy a fenti szervek feltétel nélkül, tökéletesen működnek? Márpedig nem csak a törvény betűjének, hanem a társadalom igazságérzetének is megfelelve?
Amikor először akadtam ki ezen az ügyön, sőt még amikor másodszor, akkor sem gondoltam volna, hogy a megvert perui dolga így ér véget. Aztán jött a börtönőrök dolga még, és én egyre kevésbé bízom abban, hogy rendvédelmi és igazságszolgáltatási szerveink kilábalnak a lefelé húzó posványból. Úgy tűnik Draskovics sem lesz az a lovas, aki a saját hajánál fogva (és itt nem csak objektív akadályokra gondolok) rántja ki paripáját. Kár, mert mi szívunk vele.
