Hihetetlen, vandál cselekedet nyomára bukkantak szerdán hajnalban a balradűlői állomásfőnökség dolgozói! Többször előfordult már, hogy kibontott vasúti jelzőkábel csonkjaira leltek, de ezen a barátságtalan, ködös reggelen még azok is meglepődtek, akik már semmin sem! Hallgassuk meg Bori Borit, aki először pillantotta meg azt, amit talán nem kellett volna!– Állati hideg volt, tetszik tudni, és én éppen a ru... citromos csipkebogyó teát vittem a krampácsolóknak, amikor megbotlottam valamiben. Olyan barnás hurka volt, de annál sokkal hosszabb! Lehajoltam, hogy közelebbről is megnézzem mi az, amikor mögöttem termett a Pista.
– Igen, mondta is, hogy ne marháskodjak! – kottyantotta közbe Pista vigyorogva.
– No, és azután mi történt?
– Azután aztán végül azt is megnéztük, hogy mi az, és kiderült, vasúti jelzőkábel! – szörnyülködött Bori.
– Én ilyet még nem pipáltam! – vette át a szót újra Pista. – Egy legalább harmincméteres tekercs, príma anyag, és úgy oda volt építve a régihez, hogy csak na!
– Mire gyanakodtak először? – fordultam Hátramenet úrhoz, a nyomozás vezetőjéhez.
– Hogy őszinte legyek, amikor a bejelentést kaptuk, először azt hittem, hogy valakinek megártott a ru... citromos csipkebogyó tea, de aztán láttam a körzeti megbízotton, hogy nem egy vicces típus. Magázta a kíséretében lévő kutyát. Kimentem tehát a nyombiztosítókkal és a technikával a helyszínre, és nem is hiába!
– Találtak valamit?
– Igen, a figyelmes terepszemle és az összehangolt, operatív munka megérlelte a maga mézédes gyümölcsét – ha szabad ezt mondanom –, egy elveszített névjegykártyára leltünk a tetthelyen!
– Kihez vezettek a szálak? – kérdeztem, mire Hátramenet úr a sarokban szerényen meghúzódó, fekete üstökű férfira mutatott.
– Ott a tettes! Függőzáras Lajos, színesfém kereskedő, aki be is ismerte a cselekedetet!
Miután a nyomozótól megkaptam az engedélyt, Függőzáras úrhoz fordultam.
– Meg tudja magyarázni, hogy miért tette? – szögeztem neki a kérdést, érthető nyerseséggel.
A férfi váratlan daccal emelte rám a tekintetét.
– Belső kényszer volt, és most sem bánok semmit sem! Egész eddigi életemben színesekkel meg fémekkel üzleteltem, soha nem néztem, soha nem kérdeztem, ez vagy az honnan van! De a múlt héten... – sóhajtott fel – a múlt héten vonattal utaztam, és a kisbékai leágazásnál, a közúti átjárónál belénk rohant egy biciklista, mert nem működött a fénysorompó! Iszonyú volt! – húnyta le a szemét. – Mindenhol csak a meggörbült fémalkatrészek, a sistergő, forró dízelolaj, a szikrázva ide-oda tekeredő elektromos vezetékek, a talpfákról felszakadt sínek, a jajveszékelő, hisztérikusan rohangáló utasok... Isteni szerencse volt, hogy senki nem sérült meg komolyabban! A kerékpáros meg rémülten állt, arca falfehér, az első kerekében hatalmas nyolcas, a szelepsapkája leesve... Hát, ezért! Kedden éjjel kilopództunk a társammal a töltéshez, aztán halkan – csendestárs volt – hozzáépítettünk harminc métert a meglévő kábelhez!
Nos, kedves olvasóink, ez volt a balradűlői rejtélyes kábelügy előzménye és története. Reméljük, a gyors rendőri intézkedésnek és a várt, példásan szigorú ítéletnek köszönhetően egyre kevesebbszer fordulnak majd elő az ehhez hasonló, felelőtlen színesfémtoldások!
