
Mindennek a kemény beszédnek hát oka volt - tették hozzá azonnal az érintettek is -, fel kellett rázni mindazokat, akiknek a változás elhozása volt a feladatuk (megjegyzem, már annak előtte is), szóval, mindenki felfelé is tartotta a tenyerét, rázta csuklóból, és kiabálta, hogy sékitap, sékitap!
Na, azóta kaptunk is rendesen, felturbózták a gazdaságot, gatyába rázták az egészségügyet, no és persze mindezekhez egy emberként állt melléjük, mögéjük az ország - megértve az intézkedések lényegét, szükségességét és mechanizmusát. Köszönhetően a példaértékű kommunikációnak. Aki nem így látja, az vak!
Így gondolhatja ezt a kormány is, hiszen látásjavító intézkedés gyanánt kilép a közterekre legújabb bombasztikus eszközével, a népesség által lázasan várt, hangosan követelt, hárommillió példányban kinyomott Új Magyarországgal! Minden postaláda büszkén dagadozhat(na) a hiánypótló műtől, ha annak antréja nem sikerült volna éppen úgy, mint a kormány jónéhány utóbbi próbálkozásának...
Meg aztán - jut eszembe -, hogy is volt valamikor, nem is olyan régen az, amikor mások tették meg ugyanezt a gusztustalan lépést? Gyártottak közpénzből olyan kiadványt minden magyar családnak, aminek egyetlen más célja sem volt, mint a választók agyának átmosása? A magyarázhatatlan dolgok magyarázása, a fekete fehérre festése, a tettek és eredmények szóval történő pótlása? Nem emlékszik valaki, mi is volt az akkori ellenzék (mai kormánytöbbség) véleménye az emlékeim szerint Országjáró névre keresztelt propagandakiadványról? Az arra fordított százmilliókról, annak haszonélvezőiről és az egész művelet etikusságáról? Nem frissítené fel valaki az emlékeimet?
Azt hiszem elég idő telt már el az utolsó nagyhatású miniszterelnöki beszéd óta, ideje lenne megint meglötybölni egy kicsit a szart, hadd érezze a tisztelt párttagság a koalíciós partner, minden megingathatatlan szimpatizáns, milyen is az egyszerű polgárnak az, amikor valami olyant akarnak mindenáron ledugni a torkán, amire nem vágyik úgy igazán...
Ó idők, ó erkölcsök! - sóhajtottak rég az öregek, akik még emlékeztek más időkre. Mi köze az időkhöz az erkölcsöknek? - kérdi ma a kor fia, akinek tapasztalatai még nem érnek tovább, mint az Országjárótól az Új Magyarországig. Hányingerországig.