No jó, az illető nem hortyogott éppen, csupán légzési nehézségekkel küzdve bóbiskolt, egyenletes, némiképp bugyborékoló légzéssel mutatva: él, nem holt meg.Forgattam a nyakam, kutattam a tettest, de egyszerűen nem találtam! Pedig éreztem, valahol a közelben van, ám a félhomály és a rezzenéstelen arcok nem könnyítették meg a nyomozást. Meg aztán a darabra is igyekeztem odafigyelni, de tudod, mint a mechanikus óra zajában ritmikusan visszatérő idegen zörgés, a szuszogó idegen zaja lassan, de biztosan őrölte fel az idegeimet!!
Végül aztán rábukkantam a jeladóra, egy igen idős és fölöttébb rozzantnak tűnő bácsika kucorgott egy sorral fölöttem, kicsit balra tőlem, ő produkálta a rendbontást. Nem tudtam, mit tegyek. Az öreg fószer láthatóan megpróbálta tartani magát, néha meredten nézett előre, máskor még a fején is fordított, de néha azért lebuktatta el-elnehezülő pillája... Mindenesetre profi volt az öreg, lehet, hogy még a doni fogságban tanult meg nyitott szemmel, akár menetelés közben is aludni/hortyogni, és még ma is kifogástalanul hozta a formát!
Azt persze nem értettem, hogy a jobbján ülő nő (gyermekével) vajon miért nem verte bele az agg fejét a lentebbi ülés háttámlájába párszor, vagy miért nem kopogtatta meg a homlokát lehúzott körömcipőjével, gesztusaimra (mi a túró van ott, magát nem idegesíti?!) adott válasza (most mit csináljak, tehetetlen vagyok!) legalábbis érthetetlen volt. Az öreg túloldalán karót nyelve üldögélő ötvenvalahányas nő (a lánya?) pedig szigorúan elzárkózott minden kontaktustól a szenvedő környezetet illetően, metakommunkációjából (szigorúan előreszegezett tekintet, a forgolódások figyelmen kívül hagyása) erre lehetett következtetni.
Én magam eljátszottam ugyan a gondolattal, hogy valamely fortissimót kihasználva párducugrással átvetem magam a sorokon, és az öregúr kötött mellényét lerántva, belegyömöszölöm azt a szájába, de végül mégsem tettem. Gyáva vagyok, tudom.
Mit ne mondjak, ez az előadás feledhetetlenre sikerült! Van egy régi táskarádióm a pincében, annak a teleszkópos antennája letört már, legközelebb egészen biztosan elviszem magammal a színházba! És ha valaki idegesíteni fog álmában, hát jaj annak! Ezt most megígérhetem.
