Na, Fehérváron csípték a népek a Zünnepet, igazán mondom, a munkásosztály egymás csülkén nyomult, sátorról-sátorra!
Az idő király volt, szóval a Zichy-ligetben volt az eleje a sornak (színpad, sörös-lángosos pavilonok, felfújható ugráló várak, ilyesmik), aztán ki a vidámparkig az árusok (cukor, törökméz, napszemcsi, dugóspuska hatezerért), útközben a streetball (Decathlon), aztán meg a park elárvult szigetén a vurstli (céllövöldék, ringlispil és más hánytatók).
Igazából nem volt egy nagy durranás az egész, ha valahol leültél volna, tuti, hogy fél óra múlva már fészkelődsz, mert baromira unatkozol, de csak úgy, császkálni egyet, annak jó volt. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a "cirkuszt és kenyeret" népi igényszint ismeretében egy ilyent akár havonta lehetne tartani (amíg szép az idő), mert a Zemberek odáig vannak a zsibiért, meg hogy a gyereken ott lógjon valami dekoratív lufi, apa kezében meg sör, anyuéban kürtős kalács fityeghessen...
Ez így együtt már mégis csak olyan, mintha életünk lenne, közben legalább pár órára nem irigyeljük (annyira) azokat, akik egyidejűleg egy wellness spaban áztatják a seggüket napi harmincért.
No jó, voltak persze a Zeseménynek szépségpöttyei is, például a vurstliban az egyik körbe-körbe járó, közben pörgő-forgó, le-fel hullámzó micsodának a falára Jimmy volt festve, meg még Győzikét sikerült beazonosítanom a halhatatlanok közül, én azért ennek egy gyermeket nem tennék ki, ez kérem felelőtlenség, a kisded már álló helyzetben okádni kezd, mi lesz itt, ha elindul a masina?!
No meg, kifelé jövet beleütköztem a ZMDF Európás plakátjába is, no jó tudom, ez nagyon demagógul hangzik, de megkeseredik a Zemeberek szájában a vattacukor is, ha hirtelen Bokros Lajos mered rájuk, és ezt az érzést még Ibolya baráti mosolya sem tudja tompítani. Hogy a Habsburg-gyerek is ottan van a triumvirátusban, annyiban súlyosbítja még a helyzetet, hogy Lajosnak is elég busa a szem fölött arcszőrzete, nekije meg teljesen összenőtt boszorkányszemöldöke van, szóval aki nem néz horrort viszonylagos rendszerességgel, az bizony hátrahőköl a találkozástól...
De azért hazaértem, söröt is ittam, omlós karamellát is vittem haza vásárfiának, szal elvoltam, mint a befőtt. Ha lesz jóvőre is ilyen, megint elmegyek, főképp ha még munkám is lesz, ha már ünnepelem...
