Weiszdorn Róbert az az ember, aki a móri bankrablás elkövetői közül még életben van. Vele készített riportot a Fejér Megyei Hírlap. Aki olvassa, hányingere lesz tőle.

Mert arra persze lehetett számítani, hogy Nagy László (a másik elkövető) halála után az jön, hogy mindent ő csinált, W.R. tulajdonképpen úgy jött az egészbe, mint Pilátus a krédóba, ő csak némi aprót akart beváltani, és teljesen meglepte a másik erőszakossága. De hogy ezt a FMH is beszopja, könnyes szemű, megvezetett és megtört, majdnem áldozatot farag belőle, azt azért nem gondoltam volna! (Ahogy Jóska bácsi a mezőgazdasági repülőben, hogy a sok húgy és szar, ami az első pár dugóhúzó alatt kijött belőle, a bukófordulóban még a nyakába is folyik.)

Szegény ember! Pánikban húzta meg a ravaszt, és persze azt sem látta igazából, hogy a biztonsági őr összerogyott volna, sőt lehet, hogy az a csúnya bácsi, aki megmurdelta magát a sitten, igazából az lőtte agyon! W.R. csak összefestékezte a biztonsági kamerát (ami, így visszaemlékezve biztosan megborzongatja még ma is), kiakasztott egy megtévesztő táblát az ajtóra, és kedvesen, udvariasan elirányította a betérni igyekvő kuncsaftokat. Hogy az a durva lelkű N.L. közben mit tett odabenn, arról neki fogalma sem volt! Utólag meg főként borzasztó volt még csak hallani is tőle a bestiális tettről, szóhoz sem jutott W.R. egészen a lebukásáig...

W.R. egyébként is csendes, rendes, fegyelmezett ember benyomását kelti az újságírókban, és még azt is megtudhatjuk róla, hogy olvas, rajzol, sokat gondol a családjára, kitartanak mellette szülei és barátai, elkeseríti, ha a bizonyítékok vagy a tanúvallomások ellentmondani látszanak az ő alapjában véve elhanyagolható szerepének, és persze ezerszer eszébe jut, hogy miért is engedett a halálosan erőszakos N.L. kényszerének és zsarolásának... Komolyan mondom, könny szökik a szemünkbe, ha az ő viszontagságairól olvasunk!

Hát kérem, sírhatunk mi, mint a fürdős kurvák, hogy hát micsoda állapotok uralkodnak itt, ha már a média sem tudja, merre áll arccal!

Azon például, hogy a feltételezett(!!!) csibészeket uramozzák, és hogy számos módon védi jogaikat a törvény, azon kevesebbet kéne keseregni, mert az az ártatlanság vélelmének és a jogbiztonságnak elengedhetetlen része, bárki lehet rosszkor, rossz helyen, félreérthető helyzetben. Azon, hogy jelenlegi törvényeink mennyire felelnek meg az emberek igazságérzetének, már lehetne többet is rágódni, hisz a többszörösen visszaeső, rajtakapott besurranó tolvajt tán tényleg nem kéne huszonöt nap közmunkával elengedni a bíróságról. De azzal, hogy egy nyolcszoros rablógyilkosság egyik elkövetőjét (tettesét, bűnsegédjét, bűntársát, tudom is én, mi a hivatalos státusza) csupán az olvasmányosság kedvéért úgy állítsuk be, mintha ő is csupán egy lenne közülünk, gyönge, megtévedt, gyarló de szánni való ember, talán nem kéne próbálkozni. Etikailag sem igazán komilfo, meg aztán fel is fordul tőle az olvasó gyomra...