Arra már nem is vesztegetek szót inkább, hogy milyen iszonyatosan ötlettelenek és unalmasak, közhelyesek és fájdalmasak a magyar reklámok, ahol végbélpanasz feliratú lufikat lehet a magasba eregetni egy tévéspotban (igen, értem én, a gond elszáll...), ott nehezen lehet színvonalról beszélni.

Arról sem értekeznék, hogy a nyomtatott vagy hangzó anyagokban mennyi elemi helyesírási és egyáltalán, nyelvhelyességi, stilisztikai és egyéb hibát láthatunk, hallhatunk, hisz ahol máig nem sikerült megtanulni azt, hogy "szeptember 20-ig" dátum nincs, hogy a "20 000 FT"-ban a t akkor is kicsi, ha a szöveg kapitális, vagy hogy olyan, hogy "lábbelik csak 5000 forinttól" nincs, ilyent egyszerűen nem mondunk, szóval ahol mindez plakátra, sajtóhirdetésbe, rádióspotba kerülhet, ott nyelvhasználatról nem beszélhetünk, legfeljebb a szavak felelőtlen egymásra dobálásáról.

De ami sok, az sok, a Gorenje hűtők most olyan óriásplakáttal jelentkeztek, amely egyenesen erőszakot követ el a magyar nyelven! Az 5lettelen 5let, a számjegynek szótagként történő alkalmazására (ráadásul a hosszú magánhangzó teljes figyelmen kívül hagyásával!) nyilvánvalóan az ösztökélhette a szerencsétlen szövegírót, hogy most egy 5 éves garanciával kecsegtető akció indul, de hát az isten szerelmére, ez már bármire feljogosít bárkit?! És egyáltalán, ha ezt is lehet, hol a határ? Valóban csak a piac lehet hivatott eldönteni, mi az, ami még elviselhető és mi az, ami már nem?

A nyomtatott sajtóban sajna már rég lezajlott az "őrségváltás", a korrektorokat elzavarták, a helyükön tátongó lyukakba pedig újabb értékesítési menedzsereket ültettek, az írástudás képességét, a nyelv stílusos használatának készségét pedig háttérbe szorította a bulvárkapcsolatok milyensége. Ha sikerül Pákót rávenned, hogy meztelenül mosson fogat neked, az sem baj, ha fokkefe lesz a szövegedben.

Én úgy érzem, hogy a reklámban is a teljes, feltétel nélküli kommercializálódás irányába tartunk (ha még ott nem vagyunk egészen), a nagyon durva tabuk megsértésén kívül szinte semmi felelősség nem nyomja sem az ügynökségek, sem a megrendelők vállát. Nem éreznek különösebb tiszteletet a nyelv iránt, nem bántják őket a sivár ötletek, nem izgatja őket az egész terület elposványosodása addig, amíg egyébként a hirdetés eléri a hatását. Hogy lehetne másképp is - persze egy kicsit több hozzáadott értékkel, talán hangyányival drágábban -, nem szerepel az alternatívák közt.

Az internet tele a jobbnál jobb, szellemes grafikákkal, spotokkal, van tehát mihez mérni a hazai produkciókat. Hát nem szégyelli magát itt senki?!