Marha jó, a ringó csipejű, kellően dekoltált munkatársnők addig ingerelték látványukkal a győri önkormányzat jegyzőjét, míg az egy rendezvényen - állítólag és illumináltan - ciróka-marókálni, majd paskolni és harapdálni kezdte a pipihúst. Ez persze kiverte a biztosítékot, többen panaszt tettek, és a polgármester nem is volt rest meghozni a szükséges döntést: ruhaviseleti kódexet kíván írni! Most a püspökségtől(!) készül tanácsot kérni, miben is kéne járnia majd a lányoknak asszonyoknak iktatás közben, hogy a kollégának ne forrjon fel a vére... „Szabályozni kívánjuk a főnök-beosztott, illetve a férfi-nő viszonyt(??!!) - mondja a projektről az alpolgármester. - Ezt a kódexet szeretnénk iránymutatásként meghatározni".
Arról is gondoskodni kívánnak, hogy a verbális izgatás se valósulhasson meg (az orális készségek fejlődése a későbbiekben még sok problémát okozhatna), ezért szabályoznák, mikor szólíthatják a dolgozók a keresztnevükön vagy becenevükön egymást(!).
Az önkormányzat vezetői nem magányosan készülnek megvívni harcukat a parázna irodisták és a dekadenciára hajló jegyzők ellen, küzdelmükben számíthatnak a Győri Nők Független Szervezete támogatására, akik már korábban is gondoltak erre. A civil szerveződés (melynek honlapján sajnálatos módon 2006 közepét jelzik a legfrissebb programajánlatok) egyébként kemény, mint a vídia! „A városháza dönt a városban élő emberek sorsáról, érdekéről. Tehát kutya kötelessége mindenkinek úgy viselkedni, hogy nem az óvodában van. Itt felnőtt emberek vannak” - mondják, és hogy tényleg nem becézik még a galust sem, azt bárki megláthatja, ha elolvassa nyitó oldalukon ars poeticájukat:

"Mi a Nő?
A Nő édes melegség, puha álom,
ölelő karok egy csendes délutánon.
A Nő az örök! Örök a léte!
Mit érne a férfi, ha a Nő nem élne?
Dajkál, kényeztet, óv és ihletet ad.
Álmodik róla:
Író, költő, zenész és maroknyi had.
Háborúban: Béke!
Tavasszal, nyáron:
A szellő, az enyhet adó.
Virágsziromba bújtatott illatos melegség
Kedves odaadó.
Reményt adni tudó!
Ki is ő:
Mindenekelőtt maga a nő!"

Akinek ettől nem szökött könny a szemébe, az egy tuskó, és hát szóval, lesz ott a városházán kérem lábszárközépig érő rakott szoknya, magasra gombolt, hosszú ujjú blúz csipke passzéval, nem lesznek ám kipakolva a dudák, moly rágja majd a miniket, éljen a bundabugyi, az erényöv! Akinek ez nem tetszik, az majd jól Rába...