
Persze - jó szokás szerint - a javaslat arra nem is próbál megoldást adni, ki, hol, minek alapján fogja meghatározni (illetve ezt nagyvonalúan a bírákra testálja) azt, ténylegesen mi is számít majd "gyalázkodásnak". Gyalázkodás lesz-e például az, ha valaki a honlapján felmelegíti a régi jó kis vádat, hogy a zsidók ártatlan csecsemők vérét használják fel titkos szertartásaikhoz? Büntethető lesz-e az, ha valaki a cigánybűnözés szót használja, netán azt írja valahol (egy közéleti lapban vagy egy blogon mondjuk), hogy a magyar egy teszetosza, lusta, kakaskodó, széthúzó, buta náció? Lehet-e eztán arrogáns franciákról, sótlan svájciakról, lóarcú angol hölgyekről beszélni, vagy mindent letarol-e nálunk is a píszí, a politikailag korrekt fogalmazás, már nemcsak a köz szereplői háza táján, hanem le, az alsó szintekig is?
Magánvéleményem szerint érthetetlen, hogy a beterjesztőknek honnan volt ez a komoly késztetésük erre a pótcselekvésre, hisz tény, ma, Magyarországon a kisebbségek rovására megeresztett durva és ostoba általánosítások nem haladják meg azt a mértéket, amit egy egészséges társadalom ne tudna tolerálni. Más kérdés, hogy mi pillanatnyilag nem vagyunk egy egészséges társadalom. Ám a láb fekélyesedését nem annak levágásával kell kezelni!
A kormány javára legyen mondva, ezt az agyrémet nem ők, hanem a szoci képviselők nyomták át, és hál' istennek jó esély van rá, hogy az Alkotmánybíróság előtt elvérzik. Hiába no, országunk vezérlő nagyjai nem igazán érzik a kor szavát, nem látják át, hogy a goromba, ízetlen, eszetlen, undorító megnyilvánulásokat nem ezzel a módszerrel kell eliminálni, hanem a politikusok határozott, karakán, keményen odamondott kritikájával. A társadalmat - már ha gyógyítani akarjuk - nem burokba kell zárni, hanem immunrendszerét kell erősíteni.
Mert hülyemagyarok mindig lesznek.