Sárga Ház

Na neee!! Alig röppent el hat év, és máris ott vagyunk, hogy bíróság előtt lehet megbeszélni, jól tette-e pár elszánt ember (élükön az azóta elhíresült Budaházyval), hogy lezárták az Erzsébet hídat? Vajon jogszerű volt-e egy be nem jelentett demonstrációval pár tucat mozgalmárnak (...elcsalták! A választást elcsalták! A választást elcsalták!...) megbénítania a főváros egy részét, a "közérdekű üzem működésének veszélyeztetésével"?
A vádlottak persze nem nyilatkoznak, egy leendő mártír nem védekezik, nem illene az imidzséhez, meg amúgy is megteszi ezt helyettük a köztisztviselői kar valamikori ékköve, a most védőként fungáló Grespik. Nem voltak ezek a derék, a társadalom lelkiismeretét megtestesítő polgárok veszélyesek kérem semmire sem - mondja -, ugyan miért pisztergálják őket, nem is érteni ezt!
Normális ember - szerintem - amúgy csak legyint minderre, mert tényleg nagy az isten állatkertje, azok is beleférnek, akik szolidan elállnak egy hidat, a besurranó tolvaj például nagyobb csibész náluk, persze alapkövetelmény lenne, hogy elkapják őket, és ami kárt okoztak, azt vastagon vajazva fizessék meg az államnak, a fővárosnak, a közlekedőknek. Ha meg ülni is kell miatta, hát üljenek! Jószerével azt nem érteni inkább, hogy ehhez minek tárgyalás, annyira egyértelmű a dolog...
Két szép vonulata azért előtűnik ennek az egész esetnek. Az egyik az, hogy rendőrségünk már akkor sem tudta, hogy mit tegyen, hogyan intézkedjen, pedig a józan paraszti ész ott búvott meg az állományban, főképp a talpasokban, akik ma is vallják: ha akkor frissiben elvontatták volna a torlaszt alkotó kocsikat - akár úgy is, hogy néhány ellenszegülőt megbilincselnek -, gyorsan és hatékonyan le lehetett volna zárni a dolgot, megtisztítani a hidat. De hát, az ilyen döntések a parancsnokokra vannak bízva, azoknak meg, amint megkapják az első rangjelzésüket, rögvest elszáll a bátorságuk, mind fölfele néz, nyújtogatja a nyakát, maga nem mer dönteni semmiben sem. Politikagyanús ügyletekben meg pláne! Hát álltak csak mind, mind lópöcs a hideg vízben, csodára várva.
Nem is lehet csodálni így, hogy kinevelődött egy frusztrált rendőrnemzedék, amelyik ha lépni kell, toporog, ha meg mehet, nem tud megállni a törvényesség határán. Fordítva ülnek a rendőrlovon, amikor önálló döntést kéne hozniuk, akkor utasításra, törvénymagyarázatra váró tehetetlen tömegként viselkednek, amikor meg intézkedhetnek végre, kiélik addigi elfojtásaikat, gyanúsítottakat vernek, hamisan tanúskodnak "kollegalitásból". Pedig egyszerű lenne a feladat: nekik maguknak kellene a törvénynek lenniük!
A másik említésre méltó aspektus az, hogy lám, megint pár tucat elmeháborodott mozgatja, foglalkoztatja a médiát. Ha jól meggondoljuk, az özvegy patchwork-varrók többen lehetnek ebben az országban az Erzsébet hídi "hősöknél", mégis utóbbiaknak van súlyuk, legalábbis a hírekben. Ahogy a Magyar Gárda is állandó görcsölésre készteti a nyomtatott és elektronikus sajtót, pedig tetszel tudni mennyien vannak az egész országban? Hatszázan. Sok zsákfaluban többen tengődnek!
Elég hát negyven-száz zavaros fejű embernek föl-alá masírozni bárhol ahhoz, hogy hír, mi több, hírfolyam legyen belőlük? Úgy látszik, sajna igen. Talán az is hiányzik a nyugodt közéletből, hogy a hírvadászok megtanulják súlyukon kezelni a dolgokat, ha a MG parádézik Bivalybasznádon, az ne lehessen főoldalas anyag, mert hát minek? Úgy őszintén...
Egyébként remélem, Budaházyt meg a többi főokost végre megfingatja a bíróság, mert az azért mégse járja, hogy nekem a földre köpni sem, neki meg hidat lezárni is...