Hogy mit kívánna egy aranyhal, ha kifogna valakit, még senkinek nem jutott eszébe.Na én sejtem, hogy az a tucatnyi aranyhal, amelyet rossz sorsa Fehérváron a Budai út és a Várkörút sarkán álló, felújításra (vagy átépítésre) szánt virágboltba vetett, mit kívánna!
Állítólag valamelyik közeli irodából vitték át őket - ki tudja miért -, és most egy két vödörnyi, műszikla medencében úszkálnak, egyre lanyhuló kedvvel. A saroküzletben, ahol napok óta (egy hete?) nem járt már senki, és ahol ezért nem is fűtenek, nem lehet több tízegynéhány foknál, és persze - mivel itt ők csak szívességi medencehasználók - a személyzet sem jár be sem etetni, sem vizet cserélni, levegőztetni.
Úgy úsznak, mint a lassított felvételen, néha egyik-másik az oldalára billen, de eddig még mindegyik visszakecmergett álló helyzetbe. Bár nem pipálnak feltűnően, azért igyekeznek a felszín közelében maradni, és nem kizárt, hogy néha-néha slukkolnak egyet.
Szóval, szarul érezhetik magukat, és hát ugye ők azért - bár gerincesek - nem kutyák vagy lovak, igazán nagy szimpátiatüntetésre nem számíthatnak. Ezért aztán, ha kívánhatnának hármat, akkor - gondolom - azt kívánnák először is, hogy hipp-hopp, teremjenek rögvest a Tiltott Város valamelyik feszített tükrű medencéjében, aztán mindjárt azt, hogy aki ittfelejtette őket, az heverjen pucéran egy hétig az elhagyott hideg vízes medencében.
A harmadikon még gondolkoznak.
