Sárga Ház

Elég nehéz és veszélyes egy ember - Toller - kómás állapotát és annak folyományait úgy elemezgetni, hogy az ne tűnjön se elvtelen politikai támadásnak, se kritikátlan védelemnek. Pedig ez egyik sem lesz.
Egyszerűen nem értem, mi is történt itt két évig? A szerencsétlen csak feküdt, se kép, se hang, közben mindenki úgy csinált, mintha? Mintha csak reszelne a torka, de má' mindjárt jön és visszaveszi a hivatalokat, csak megtörli még a lábát?
No jó, elég ízléstelen lett volna már pár hónap múlva pampogni, hogy akkor mi is lesz ezzel az ilyen-olyan tisztséggel, kellene valaki, aki tényleg, meg akkor annak a pénz is, ezt nyilván undorral szemlélte volna bárki. De hát azért van egy ésszerű türelmi idő, reális orvosi prognózis, ami után már érdemes valami megoldás után kotorászni - minden tisztelet és lojalitás mellett is. Mert azért az alapelvként elfogadható, hogy a munkát el kell végezni, és fizetség is csak azért jár. Tollernek pedig és családjának a biztosítás, a kártérítés, meg minden, amit a jog biztosít...
Ki hinné, hogy egy városi vagy megyei jegyző két évig kapja még a tiszteletdíjait, bizottsági javadalmazásait meg a többi apanázst, ha már kiszállt a verkliből? Nem látom a kezeket! Bizonyára nem véletlen. Ezért is nem értem a kényszerű jogi huzavonát most, valóban ez a tragikomikus kezdeményezés kell ahhoz, hogy egy ilyen nyilvánvalóan abszurd helyzet megoldódjon?! No és mi lehet az, hogy a pécsi önkormányzat elfogult? Annyira kötődnének volt főnökükhöz, barátjukhoz, politikai ellenfelükhöz, hogy képtelenek eldönteni, vajon (el)várható-e tőle reálisan az, hogy a közeli jövőben besétáljon a hivatalba, és döntsön az aktuális kérdésekben? Elfogultság-e ez, vagy döntésképtelenség, agyhalál? Lehet, hogy az önkormányzati testület cselekvőképtelenné nyilvánítását is kezdeményeznie kellene valakinek?
Amúgy szívből kívánom, hogy Toller mielőbb gyógyuljon fel, és élhessen a lehető legjobb egészségben.