De milyen marha jó dolgunk van nekünk, hogy olyan tehetséges politikusok próbálják valóra váltani ígéreteiket, mint Gyurcsány és Kóka, akiknek közös erővel csak sikerült bevinniük az országot a csalánosba, no meg olyan rátermett ellenzéki vezérünk van, mint Orbán, aki sok kétes ötlettel, mondattal, tettel, vesztes csatával bizonyította már, mire is képes.
És csak dőlnek, dőlnek az újabb és újabb nagyívű tervek, ragyogó jövőképek! Akarod tudni, hogyan működik ez?...

Kampány

– Tiszteletreméltó Hang-Mey Zeng! – mondta Kinn Ping-Pong a kínai történelem első (és utolsó) demokratikus császárválasztása előtt, miután felhörpölte teáját. – Komoly a tét! Csak Benn Teng-Leng és én maradtunk. Közülünk kerül ki a császár, a nép akarata szerint. Mondd, hogyan szóljak a kínaiakhoz? Mivel fogok nyerni? Bölcs legyen a tanácsod, mert fejedelmi jutalmat kaphatsz, de ha elbukom, a fejeddel felelsz!
Zeng lassan bólintott, aztán megszólalt.
– Nemes Ping-Pong! Meg is adtad a választ a kérdésedre, hiszen egyenesen beszéltél. Így számíthatsz rá, hogy a szívem szerint legüdvösebb tanácsot adom neked! Kövess engem! – folytatta, és az ablakhoz lépett. Ping-Pong ugyanígy tett.
– Mit látsz? – kérdezte Hang-Mey Zeng.
– A falon túl a parasztok és a kézművesek házait – felelte amaz -, köztük meztelen gyerekeket, kóbor kutyákat, szemetet, távolabb a földműveseket, akik maguk húzzák az ekét, mert barmaikat már megették. Kitartást és szegénységet.
– Pontosan! – helyeselt Zeng. – Mondd meg, mit ígérhetnél nekik, hogy higgyenek is neked? Új házakat, ingyenes orvosi ellátást, óvodákat, iskolákat a gyerekeiknek, csatornát, vízvezetéket, kistraktort - ugyan nem tudom, hogy az mi -, évente annyi jövedelmet, amennyihez a nemesek alja jut? Vajon mit szólnának hozzá? A néped szegény ugyan, de nem hülye! Tudják, ha ennyi mindennel kecsegteted őket, csalódni fognak. Honnan vennéd a pénzt? A Nagy Fal még harmadáig sincs kész, itt aszályok, ott esőzések pusztítanak. Tán a nemesektől vennéd el? Felkoncolnának!
– Akkor mit tegyek? – kérdezte Ping-Pong. – Ha a mostani életük folytatását ígérem, miért szavaznának rám?
Zeng finoman összeillesztette két tenyerét, úgy válaszolt.
– Ígérj nekik hihető perspektívát! Mondd, lesz csatorna, ha segítenek ők is. Mondd, képzel tanárokat, tíz év múlva iskolájuk is lesz. Mondd, ha tanultabbak, egészségesebbek lesznek, kerülnek közülük orvosok, és gazdagodnak ők is. Persze, a nemeseknek is áldozniuk kell, de nő majd a bevételük! A közembereknek pedig a több munka, több erőfeszítés egy szebb jövő ígéretét jelenti! Ezt mondd! – hajolt meg Zeng mester.

A választásokon Kinn Ping-Pong hét százalékot kapott, és miközben vázáit rizspapírba csavarta a költözéshez, Hang-Mey Zenget ostorozta.
– Csalódtam bölcsességedben mester! – mondta. – Csúfosan megbuktam, de velem te is! Teng-Leng új házakat, ingyenes orvosi ellátást ígért, a gyerekeiknek óvodákat és iskolákat, továbbá csatornát, vízvezetéket, kistraktort, évente annyi jövedelmet, amennyihez a nemesek alja jut, és egy szót sem szólt arról, hogy miből! Mégis rá szavaztak! El kell a fejedet veszítened!
– Nemes Ping-Pong, én azt mondtam, olyan tanácsot adok, ami a szívem szerint a legüdvösebb, és azt is tettem! - válaszolt a mester. – Hogy a néped nem csak szegény, hanem hülye is, nekem is meglepetés volt. De, mert nem szeretem a meglepetéseket, Teng-Lengnek épp a fordítottját ajánlottam annak, amit neked, és ő persze kegyeivel és védelmével is szerencséltet engem. Ne fend hát rám a fogad uram, sőt örülj, mert tanultál! Készülj inkább, hisz lesz még választás! ...Vagy nem.