Na, Agárdtól Velence felé menet, a fölső úton (nem a prtin) ráleltem arra, ami ennek a szónak a címben, az igazi tartalmát adja, minden ága-bogával együtt!
Mert ugye a gerillaharcban az is benne van, hogy bemerészkedünk az elfoglalt területre, ott a nyaktörést is kockáztatva kúszunk, mászunk, lessük az ellent, és amikor nem figyel senki, akkor csapunk le keményen! Nem ám sok pénzen műmájerkedünk valahol a weben.
Szal, ahogy megyek, egyszer csak elém villan egy bigboard, szép tiszta (volna), leragasztva kékhátúval, de lám, valaki jó kis parasztlila sprével felnyomta rá a maga üzenetét, íme itt van, sajna csak a remékje, mert hogy elsuhantam mellette, vissza meg nem mentem:
Hát, így valahogy a nép egyszerű gyermeke hagyta kibukni magából azt a kérdést, ami mindnyájunkban megfogalmazódik, jobbára akkor, amikor Hülye apát meg Hülye anyát látjuk a tévében, amint éppen felveszik a 270% THM-es hitelt azért, hogy megspóroljanak húszezret a gyerek akciós számítógépén: Szóval, ki az a töketlen, aki így jut készpénzhez? Nyilván nem az - mondjuk erre -, aki szülinapi ajándékot venne a nagyinak, hanem az, akinek már a szája széléig ér a szar, és csak ebbe tud kapaszkodni, mert már mindent elhúzkodtak a keze ügyéből. Na, ha neki nem jön be ez a kölcsön, akkor tényleg szívni fog, mint a torkos borz. Mondhatjuk a plakátspammerrel együtt: belerokkan.
Mindent egybevetve, még ha csúnyán összefrickálták is azt a táblát, szívmelengető érzés, hogy vannak, akik ilyen erősen kötelességüknek érzik embertársai szemének felnyitogatását! Ne má' csak az idétlen spotokat bámuljuk!
