Horváth Éva, menesztett BKV-s kommunikációs akárki hirtelen felindulásból elkövetett csapkodása amellett, hogy friss, érdekes bekezdését adja a cég legújabb kori történetének, messzebbre is világít, ha jól figyelünk.
Persze enélkül is sok szempontból tanulságosak a mostanában felszínre bukkanó végkielégítési és egyéb ügyek. Egyrészről megmutatják, milyen mértékű mutyizás folyik az állami/önkormányzati szférában, forintosítják, mire is lehet váltani pontosan a kapcsolati tőkét, másrészt az is kiderül, milyen mértékben szart ebbe bele eddig a politika, a bürokrácia plusz a sajtó. Ja, és hogy mennyire szarik bele most is.
Mert azt azért ne képzelje senki, hogy csak a BKV-nál vannak csókosok, csak ott röpködnek a tíz- és százmilliók. Nem, úgy sejtem, hogy az állami és önkormányzati cégek, társaságok erdejében kisebb-nagyobb urambátyámok barangolnak pillanatnyilag is, minden színben, nagy, közös hallgatások közepette. Mert ma nekem, holnap neked, vakarjuk egymás hátát, miközben szembe meg vicsorgunk, jó ez így! És ahogy elülnek majd a most csapkodó hullámok, mindenütt békében folytatódik is a színjáték.
Az üvegzsebre belülről nagy, átlátszatlan fóliát ragasztanak azok, akik belül vannak, nem hiába, hogy a közcégek, szervek és hivatalok által ki nem adott közadatok ügyében indított eljárásoknak se szeri, se száma. Na ja, egy ekkora játszótéren majd' minden médium hintáját löködi valaki bennfentes, és hát annak a kezébe meg nem szokás beleharapni, hát így...
Ja, és igen, H.É. szösszenete azt is megmutatja, mennyire lehet hasznos a sok, értékes közreműködés, hiszen aki ebben a szakmában, a maga életbevágó ügyében, hirtelen felindulásból egy ilyen irományt képes az útjára engedni, az - ahogy mondják - egyéb gazemberségekre is képes.