amíg nem voltak gyermekeim, kétségem sem lett volna a helyes döntésről. most, hogy van kettő, nem tudom, és nem is akarom megtudni, milyen döntést hoznék. nem várható racionális döntés egy irracionális élethelyzetben lévő embertől.

tipikusan az a kérdés, amiben mindenki okos, és MOST mindenki tudja, hogy másnak mit kellene tennie AKKOR, ill. talán még azt is, hogy AKKOR Ő maga mit tenne, de aztán ha bekövetkezik egy ilyen helyzet, az nem az észérvek megértésének és alkalmazásának ideje...

pedig nem is én vagyok triumphator

Hát ja, ez nehéz téma. Nem biztos hogy csak ez van a háttérben.
Sajnos én sem biztos hogy odaadnám a szerveimet, valami megmagyarázhatatlan ellenérzésem van, még vért sem szoktam adni, pedig az nem is látszik meg. Mondjuk másét elfogadni ugyanúgy elutasítom elméletben(éles helyzetben lehet megváltoznék, nemtom).
Valamiért természetellenesnek hat egymás testének összekeverése pedig nem vagyok se babonás se vallásos, ez az egyike azon kevés dolognak amire nem tudok egyáltalán semmilyen logikus magyarázatot adni. (mondjuk nálam a testékszer, akár fülbevaló, tetoválás is öncsonkítás kategória)
Utána kéne olvasnom részletesen talán megváltoznék, valamit írhatnál még hogy meggyőzd az ellenzőket.
Például hogy a nyugati orvostudomány és a nyugati civil társadalmak mellett még kik támogatják, más kultúrák és vallások hogy látják, milyen egyéni racionális és érzelmi okai lehetnek az elutasításnak, hogyan lehetne változtatni rajta, stb.

majd rádöbbensz ha a hentesek a te gyerekednek esnek neki, hogy szanaszét trancsírozzák a kísérleteik számára

Milyen kísérletekre gondolsz?

Sztem egy agyhalott gyerek mellett aki, gépek nélkül 10 perc múlva visszavonhatatlanul halott de megmenthet min 3 gyereket, ez nem lehet kérdés.

Az mar nem te / te gyereked / rokonod / barki. Az egy darab hus, amiben vannak meg felhasznalhato darabok.

Ennek ellenere egyaltalan nem itelem el, aki nem engedi, abszolut erzelmi kerdesrol van szo. En biztosan engednem.

@Közöd??: olvasni sem ártana tudni. :)

Elítélni én sem ítélem el, mert nem tudom, hogy tennék. Csak azt gondolom, úgy lenne igazságos(?), ha utána a következő gyerekének szervre lenne szüksége, akkor ne neki jusson először. (Fenét lenne igazságos, de értitek? )

én nem tenném eldönthetővé, ugy kellene legyen, mint a felnőtteknél, ahol itthon úgy van, hogy ha nem nyilatkozik az ellenkezőjéről életében akkor automatikusan donor mindenki.
gyereknél meg ne legyen már ez érzelmi/vallási kérdés!
egyébként meg milyen vallás az, ami azt mondja inkább haljon meg egy túlélni esélyes, csak azért, mert egy halottba kést kell vágni...
meg gondolom egy fordított esetben, ha az egyébként 'nem adó'-nak kellene, biztosan ugrana érte.

sztem nem ártana az sem, ha a halált elfogadnánk, mint az élet része. régen a többgenerációs családok idején ez normális is volt.

keleten is igy kezdődött és azota már egész üzletággá nőte ki magát lásd dr halál.....

@zahar: itthon is úgy van, hogy megkérdezik a rokonokat, nem-e lehetne-e esetleg-e...persze, az esetek nagyobb részében a rokonok mind azt mondják, hogy a (potenciális) donor egész életében azt hangoztatta, sose adná oda egyik szervét sem senkinek.
Ez a magyar valóság. Irigység vezérel, és önzés.

A kaszabolástól való félelem nem lehet ellenérv, hiszen a donornak alkalmas emberek életfunkcióit csak gépek tartják fenn: és ez ugye kórházban történik.
Márpedig aki kórházban veszti életét (függetlenül attól, hogy szerveit átültetik-e vagy sem) felboncolják. Ez a protokoll a magyar egészségügyben. És a boncolás során a testet felnyitják, és a szerveket mindenképp kiemelik a testből (megmérik, megvizsgálják) majd legfeljebb visszateszik.

És ez nem lenne mindegy: hogy a mindenképp bekövetkező "kaszabolás" és kiemelés után melyik testbe helyezik vissza a szerveket: oda ahol óriási szükség lenne rá, vagy oda, ahol a testtel együtt eltemetik/hamvasztják.

Ezzel együtt nyilván meg lehet érteni, aki ódzkodik a felajánlástól, de nem lehet ellene szóló érv a felnyitástól való félelem.

Vannak gyerekeim (kicsik), de teljes mértékben egyetértek a posztíróval. Én a részemről felajánlanám a szerveiket. Mindazonáltal ez nem biztos, hogy "megmentené" azt a gyereket, aki megkapja. Könnyen lehet, hogy csak a szenvedéseit hosszabbíaná meg. Nem? Ért itt valaki az ilyesmihez?

Éppen hasonló indokkal nem adnak baltát egy gyilkosság áldozatának a rokonai kezébe, és mutatnak rá a gyanúsítottra, mert nem tud racionális döntést hozni. Bár a törvény anonimitást ír elő, tehát a donor hozzátartozói és a recipiens, illetve azok hozzátartozói nem ismerhet(nék)ik egymást, ilyenkor azért meg lehetne mutatni a gyászolóknak a beteg, de gyógyítható kisgyermeket is, nem hinném, hogy ebben az esetben is mindenképpen elzárkóznának a szerv adományozástól.

Ezért is érdemes egyébként, még épen és egészségesen nyilatkozni az átültetés engedélyezéséről. Itt mondjuk nem gyerekekre gondolok, mert ők nem tehetik meg, hanem rólunk felnőttekről.

A gyermek halála, bármilyen rettenetes is, NEM irracionális élethelyzet. A Halál az Élet természetes és racionális része.

janperrel értek maximálisan egyet.

@kis Németh Tamás: Nézőpont kérdése, pl ha vki egy vesét kap nem kell 2 naponta 5-6 órás dializisre járnia és ml pontosan mérni mindent, májátültetésnél alkalmazzák sokszor az élődonorost szülőktől,stb stb a transzplantáció nem hiszem ,hogy szenvedést okozna, hanem még egy esélyt a "normális" életre.

Most nem is annyira a gyerekekröl...

Nekem az nem tetszik hogy amikor megcsinálja az orvos az átültetést akkor ő az isten , jó persze ügyes , de azt is tudom hogy bőven profitál a dologbol.

Ott hibádzik a dolog hogy a donornak (örököseinek) is profitálni kellene a biznicből. Ez most durvának tünik , de az élet már csak ilyen!!!

@kis Németh Tamás:
Normál esetben egy (vagy több) szerv cseréje majdnem teljes értékű életet jelent annak, aki kapja. Egy átmeneti elég veszélyes időszak után (amikor az immunrendszer szinte 0-ra van kiütve) egy folyamatosan kontrollált (először hetente, majd kéthetente, havonta, végül ha minden rendben van akár félévente) beállítanak egy olyan szintet (folyamatosan szedett gyógyszerekkel), ami mellett odafigyeléssel, a fertőzések fokozott kerülésével, szinte bármit megtehet, amit egészségesen is megtehetne.
Szóval abszolút nem a szenvedés meghosszabbításáról van szó.

@vrv: OK, igazad van. Végül is tulajdonképpen nincs jogunk megítélni, hogy teljes élet lesz-e az a meghosszabított élet. Miért ne válhatna hasznos, teljes életet élő emberré a recipiens.

@portis:
Szándékosan tilos a szervekért bármilyen juttatást adni, iszonyatos bűncselekményekhez vezethetne.

OK... értem én , de az orvosnak és a korháznak az átültetésért van joga pénzt kérni?
Csak persze annak nincs aki az "anyagot szállitja".

Recipiensként szültettek gyerekeim. Teljes-e az életem? Azt gondolom, igen. A mai gyógyszeres támogatással teljesen olyan életet élhet egy transzplantált, mint egy egészséges ember.
Azt gondolom, h. sajnos nagyon sok téves információ kering a szervátültetésről; az agyhalál beálltának megállapításától kezdve egészen az olyan legendákig, h. mekkora pénzeket szakajtanak az orvosok. Semmekorát. Azt gondolom, h. az ilyen hírek segítenek egy kicsit (el)gondolkodni az embereknek.
Drukkolok a picilánynak!

@portis: tb finanszírozza. Egy időben dotálták a szervet jelentő kórházakat, mert bizony komoly költség a szervátültetésig életben tartani a donort. Nem tudom, h. ma ez így megy-e. Az biztos, h. orvos ebből pénzt nem lát.
Láttam riadót élőben. Az orvosok számokat, vércsoportokat, betegségkódokat látnak, az alapján döntik el, h. kiket hívjon be recipiensnek a koordinátor. Egy vesére két reci érkezik, kettőre pedig három. Aki alkalmasabb a szerv fogadására az kapja.

@a_tom: Fogalmam sincs, mi a helyzet másutt. Gondolom, a "hagyományos kínai orvoslás" számára pl. ismeretlen fogalom a szervátültetés, ez a modern, nyugati gyógyászat gyereke lehet.
Hogy lehetne az elutasításon változtatni? Információ, felvilágosítás, társadalmi célú reklám, ilyesmi... Pl. nekem sincs fogalmam róla, hogy hányakat ment meg egyáltalán (szív, vese, máj stb.) ez a lehetőség ma, Magyarországon. Lehet, hogy ezreket, és mindenki csak nézne, mint a moziban, ha többet lehetne hallani az egészről. És persze, ahogy egyre kevésbé lenne idegen a téma a társadalom számára, úgy nőne az elfogadás természetessége is. Gondolom.

@Közöd??: Tényleg, mennyivel szebb is, ha a kis inge alatt hibátlan bőrrel temetik el! Erre nem is gondoltam...
Te komolyan úgy gondolod, van bármilyen jelentősége annak, hogy a halott gyerekedet a májával vagy anélkül kell a földbe engedned?

@kis Németh Tamás: Nekem csak egy szívátültetett ismerősöm van, igaz, ő felnőtt férfi, de köszöni szépen, jól érzi magát, jön, megy, dolgozik, mint bármelyikünk. Sokan rozzantabbak az "egészségesek" közül, mint ő.
Szóval, működik a dolog, persze nem tuti. De mi az?

@Banane:
Ahogy mondod, a tb finanszirozza!
Tehát nincs ingyé...
Meghát olvasom az ujságba hogy x.y. sikeres szivsebész, átültetett egy szivet el is éltek vele egy félévet.
A sikeres szivsebész a Bahamákon nyaral , no de hol nyaral a donor (örököse) ?

@portis:
Mégis csak ö adta a hardware-t

Ha pénzt kapnál a gyereked / házastársad / apád / anyád szervéért, akkor szívesebben adnád, mint ingyér'?

@portis:
Fél évig élni a műtét után, az nagy szerencsétlenség. De sajnos előfordul. Akinek szívátültetésre van szüksége, az a régi szívével sem biztos, hogy tovább élt volna.

A szívsebészek pedig a világ minden tájáról a bahamákon nyaralnak, elég komoly munkát végeznek. Bár valamelyik sebész azzal viccelődött, hogy a szívtranszplant a világ legkönnyebb dolga, régi szív levág, új be, nég baszom nagy eret megvarr, aztán mehet is kezet mosni :D

Másik fele meg: ha eltemetné a rokon szerveit, akkor miből nyaralna. Nem éri veszteség az "örökös"-t, és ha neki lesz valamikor szüksége szervre, ő is örül, ha mihamarabb szervhez jut.

De igen csúnya világ lenne, ha az ittmaradók árulnák a szerveket.

@Banane:
Igen

@beleszolok:
Ha valaki nem tud enni , mert nincs mit az éhenhal sajnos.

Ha valakinek van kajája az pénzért adja ez már elég bevett szokás.

Dehogy a szakács kapja a lóvét , a termelőnek meg semmi se jusson az elég problémás....

@beleszolok:

Ha a szivsebesz berebol adni kellene a donor csaladjanak is? Egy mutetnel felhasznalt cernaert fizetett osszeg is legyen aranyos a mutet komplexitasaval / araval? Fura lenne.

Doktorur kedves elvégezné ezt a szivátültetést ingyen , vagy inkább kérne pénzt és elismerést érte?

Óóóó inkább ingyé és csak ne tudja meg senki!!!

Na majd akkor adom én is a vesém....

@portis: Jó neked, hogy ilyen téma kapcsán a pénz körül jár az agyad! Engem speciel jobban foglalkoztat, hogy egy orvosi egyetemet végzett ember miért kérdezi meg naívan, hogy hány vesét is transzplantálnak egy recipiensbe egyszerre? És nem, nem egy orvos volt, legalább három-négy. Szóval nemcsak a hétköznapi emberek, hanem a szakemberek fejében sincs rend a szervátültetés ügyében.
És nem gondolnám, h. pénz beiktatásával több donor lenne. Mert még akkor is lenne, aki azt mondja, hogy nincs az a pénz, amiért a szerettem szerveit odaadnám!

@portis: te hol látod itt a plusz zsetont a _szervátültetések_ ügyében? Nem, nem fogadtak el pénzt szervátültetésért! Nem vagyok naív, nyilván más jellegű műtétekből nyaralnak (az ő dolguk) a Bahamákon, de nem a szervek beültetéséért!

@Banane:
Jó lehet hogy nem közvetleül kapják a lóvét azt nem tudom...

Gondolom ez is ugy müködik mint minden más Mo.-on.

Másfélmilla a zsebbe a pácienstől... havi félmillás fizetés ... a gyogyszergyártoktol tanulmányut a Bahamákon... költségtérités....használjuk a klinika infrastrukturáját a magánrendelésünkön...stb...

Tetszett volna tanulni, és szívsebésznek menni, akkor nem kellene a hozzátartozók szerveit árulni.

Basszus a sebész megkapja a fizetését, és elvégzi érte a munkáját. Ha a gyógyult beteg családja úgy érzi, és tud is adni hálapénzt, és abból elmegy a doki a bahamákra az az ő dolguk.

A vesédet meg nem kötelező odaadnod (nem is adhatod oda, csak halálod után, amikor már valóban nincs rá szükséged), de meg is tarthatod.

A faxért kell egy ilyen témába behozni a pénzt? El kell költözni indiába, és akkor ki lehet árulni a család szerveit, meg se kell várni amíg elpatkol a nagypapi, csak fejbe kell verni, és már lehet is elosztani.

@portis:
Nagy tévedésben vagy, ha ugy gondolod a magyar szivsebészek is mind ebben a kategóriában vannak. Aki a lányomat mütötte és hozzáteszem nap mint nap tizenórákat mütött a GOKI-ban egy szaros leharcolt swiftje volt oylan matricával, hogy ne törj fel semmi sincs a kocsiban...??? Szted ö is a Bahamákon nyaral?

Másfélmilla? Aki szervre vár, az nem igazán tud dolgozni. Szegény, mint a templom egere. Családok mennek tönkre anyagilag, amíg egy tagjuk szervre vár. A szervátültetés után 6 hónappal már lehet dolgozni simán. (Lépés a minőségi élet felé.)
Nem tudom, h. közalkalmazottakként keresnek-e az orvosok havi félmillát (nettó)?
Amúgy, ha a donor családja pénzt kapna, onnan már csak egy lépés lenne, h. ők döntsék el, ki az, aki megérdemli a szerettük szervét. Ez meg már hova vezetne? Nem véletlenül vannak ezek a dolgok így kitalálva.
Na, de szerintem ez nem tartozik a tárgyhoz. Foglalkozzunk inkább azzal, h. vajon miért van az, h. ennyire kevés a cadaver (halott) donor, és még kevesebb az élődonoros átültetés?
Nyilván vannak szervek, amik párosak, tehát vígan élhet egy vesével a donor is, és vannak esetek, amikor nincs lehetőség élődonoros műtétre.
A szervvel nemcsak egy szervet kapsz, hanem reményt is a normálishoz közelítő életre.
Ugyanakkor anyaként mélységesen tudok azonosulni azzal az érzéssel, amit az élhet át, akinek felteszik a kérdést. Adhatjuk-e a szerveit másnak? Biztosan nagyon nehéz a döntés. De ismerek anyát, aki azt mondta, neki csekélyke vígaszt jelentett, h. másban tovább él a gyereke, és olyat is, aki azt mondta: mindene megvolt, amikor megszültem, menjen el így. Ez utóbbit is meg lehet érteni, és úgyse tudja meg egy szervre váró sem, h. valaki(k) nemet mondtak.

Az élődonorossal az a baj, hogy teszem azt megkapja a vesét ugye a házastárs mondjuk, és neadjisten kilökődik rövid idő múlva, akkor ugyanott van mint volt, viszont a házastársnak is csak egy maradt már. Ami persze simán elég lehet élete végéig is. De akkor is tulképp elveszettnek tűnhet.
A megoldás az lenne, ha legalább megháromszorozódna a cadaver átültetések száma. Pl. vesénél ez gyakorlatilag már pár éves viszonylatban is pénz spórolást jelentene, hiszen a fenntartó gyógyszerezés töredéke a dialízis kezelés árának, és ráadásul az átültetett ember jobban tud dolgozni is, mint a szegény művesekezelésekre járó beteg.

@beleszolok: Az élődonoros átültetéssel viszont jobbak a vese túlélési esélyei. Érzelmi kötődés a veséhez, stb. Gyakrabban kap élődonorostól felmenő vagy lemenő, oldalági hozzátartozó, mint házastárstól. Végülis mennyi az esélye annak, h. immunológiailag jól egyező emberek házasodnak össze?
Egy vesével is simán lehet élni tök normális életet. A megmaradt vese megnagyobbodik kissé, és átveszi a feladatát a másik vesének.
A cadaver átültetések növekedésére egyértelműen szükség van, rengeteg pénz spórolható meg, és hozadéka valóban lemérhető abban is, h. egyáltalán tud dolgozni az, aki szervet kapott. És ne feletkezzünk meg az érzelmi hozadékról se.

Annak, aki tájékozódna: www.szervatultetes.hu/kerdesek1.html

@beleszolok:
Azért hozom bele a pénzt , mer a pénzről szól az egész!

@Banane:
Igen. Tulajdonképpen úgy értelme is több lenne, egy idősebb (de jó egészségben lévő) hozzátartozótól kapni. Mondjuk egy 50-60 éves ember veséje még kiváló lehet, egy 30-40 éves rokonnak is. És neki úgymond már nem lenne olyan "nagyon sokáig" szüksége rá. Most ez így leírva elég hülyén hangzik, ahogy átolvastam, de talán lejön a lényeg. Persze amúgy is a szülő az, aki mindent meg szeretne adni a gyerekének, ha úgy adódik akár a szervét is.
De szerintem sokszor a leszármazott az aki nem akarja elfogadni, esetleg pont olyan okból, amit írtam is, fél hogy kilökődne, és akkor ugye jobban fáj az elvesztése, mint egy halottból érkezett szervé.

Talán ez is lehet az oka, hogy kevesebb az élődonoros transzplantáció a lehetségesnél.

@vrv:

Szerintem igen.

Még az én urologusom is a Bahamákon nyaral , bedig csak bedugja az ujját a seggembe, oszt fizetek neki tizezret feketén , az ujján kivül a korház laborját meg müszereit használja !

@portis:
Nézd. A javadalmazás mindenféle kizárása nem véletlenül van törvénybe iktatva. Nagyon helyes is, így is fog maradni.

Épp elég egyéb pénzügyi szempont van, amit figyelembe kell(ene) venni ezzel kapcsolatban.

@Banane:

A donor családja a májon csak annyira veszhetne össze mint a komodon...

@portis:

Ez megintcsak nem fekete-fehér, mert van, hogy a kórház használja az orvos által alapított alapítvány felszerelését.

De mondom, sosem késő tanulni, még te is kitanulhatod ezt a "szakmát" és hülyére keresheted magad. Sőt, ha tényleg nagyon jó vagy, külföldön is kapkodni fognak érted, olyan feltételeket ajánlva, hogy a mostani képzelgéseid a töredékét sem képezik annak.

Csak tessék szépen gumikesztűt húzni, nagy levegő, és már lehet is turkálni, ha találsz rá vállalkozót, aki odatartja neked.

Én elfogadtam. Nem kértem, az igaz. De rábeszélt Ő, aki adta. Életet adott, kétszer. Nekem nem a sikertelenségen járt az agyam, hiszen az ajándék életemben minden nap becses, bármennyi jusson is, hanem inkább Őt féltettem, mi lesz, ha neki lesz egyszer olyan baja, h. nem elég az egy vese. Erre is volt válasza, ami megnyugtatott.
Még ma is mondogatja, h. ha akkor nem ad, akkor lehet, h. ma pár unokával kevesebb van a házban.
Fontosnak tartom, h. sorsokat megismerve gondolkodjunk el arról, h. mi mit szeretnénk, mi legyen a szerveinkkel. Beszéljünk róla a családdal is, hogy legyenek kész válaszaik arra a kérdésre, ha arra kerül a sor.

@beleszolok:

Ja... nincs is szerv elég , hát éppen ez a probléma!!!

Szivsebész lassan több van mint sziv. :(

@portis: ahogy írtad, te se igen oldanád fel ezt a problémát... na, nem szívsebészként gondoltam. ;)

@beleszolok:

No nem arrol van szo hogy én irigykednék, van nekem pénzem éppen elég.

Csak arra szeretnék rámutani hogy egyrészt

"add csak oda a gyereked szivét , ugy se jó már semmire az csak egy tetem "

Másrészt meg

" huhh... itt már nem lehet szó pénzről , itt az erkölcs már éterimagasságokban van , pénzről szó sem lehet"


Nanemán...

@Banane:

Szerintem az lehetne a járható ut hogy az ember még életében eladja a szerveit ...

@portis:
Vagy az örökösök adják el a szeretteik szerveit....

Nekem kifejezetten jól esne hogyha a szeretteimet még néhány millával kisegithetném halálom után ....

Te komolyan nem érted, vagy nem akarod érteni.

Ha eltemeted, akkor csak egy darab halott hús. Ha átültetik egy emberbe, akkor neki az élet.

Etika pedig ott jön be, hogy mindenkinek egyenlő eséllyel jusson szervhez. Illetve mindenki azt a szervet kapja meg, ami számára a leg"kompatibilisebb".

Ha meg hagyni akarsz a családodra pár millát, akkor fogyassz kevesebbet, a megmaradt pénzt pedig fektesd be, és voilá meg is van az örökség.

Egyébként nem a szerv a kevés, az lenne "dögivel". Csak éppen az agyhalottat életben kellene tartani, ami intenzív ellátás, és drága. A többi infrastruktúráról nem is beszélve.

Ez is befektetés lenne, meg is térülne de csak a töketlenkedés megy.

Szerv adásvétel meg, mint mondtam, indiában.
Az unió területén biztosan nem lesz.

Nagyon kihegyezett a kérdés a gyermekekre.
Ha elfogadjuk, hogy a halál után, már mi is csak egy hústömeg vagyunk, és a mi szerveink is menthetnek egy másik embert, akkor már eljutottunk oda, hogy ezt természetesnek tartsuk. Mi szükség van a halál után a szívre, májra, s a többire? Ha valaki megkapja, és tovább él vele, akkor egy kicsit én is, vagy a meghalt gyermek is tovább él.
Ne a gyermek legyen most a kérdés, hanem az, hogy rz legyen természetes. S akkor majd a gyerek is jut átültetendő szervhez

Nagyon kihegyezett a kérdés a gyermekekre.
Ha elfogadjuk, hogy a halál után, már mi is csak egy hústömeg vagyunk, és a mi szerveink is menthetnek egy másik embert, akkor már eljutottunk oda, hogy ezt természetesnek tartsuk. Mi szükség van a halál után a szívre, májra, s a többire? Ha valaki megkapja, és tovább él vele, akkor egy kicsit én is, vagy a meghalt gyermek is tovább él.
Ne a gyermek legyen most a kérdés, hanem az, hogy rz legyen természetes. S akkor majd a gyerek is jut átültetendő szervhez

Nem kell messzebb menni: elég belátogatni egy helyi művese állomásra ('sajnos' nagyon sok van most már belőlük) és nézni, ahogyan sápadt, megfáradt emberek, nap mint nap gépre kötve maradnak csak életben.

És hogy MILYEN életben, az megint egy másik történet...

Eddig sem volt kétségem, de most már végképp nem lenne.

@portis: Nem a pénzről szól, hanem az életről.

Mennyit keres egy JÓ szívsebész? Mo-n kb. 6-700.000-et. Nyugaton ennek kb. 5-6 szorosát. Miért? Mert ha valakit megműt és az teljes életet tud élni, akkor ennek a pénznek a többszörösét termeli vissza a társadalomba. (Most nem beszélek az ehhez szükséges tanulmányok elvégzésére fordított időről.....) Jöhet a következő kérdésed, hogy mennyit kap egy űrhajós, pedig annak aztán végképp semmi dolga nincs, csak nyomogatja a gombokat.....

@portis: Értem mire gondolsz, miért kellene profitálniuk a donor rokonainak az adományozásból. Viszont a törvény valószínűleg azért nem engedi a "vásárlást", mert akadna visszaélés vele. Akár gyerekek esetében is. Sajnos létezik olyan, hogy gyerekeket meggyilkolnak - akár mert kötöttek rájuk életbiztosítást, bár ez inkább az USA-ban fordul elő, akár más miatt.
Szerintem ezt az opciót akarják kivédeni azzal, hogy nem vásárolható szerv. Így is létezik szervkereskedelem, ha legális lenne, még több ember kerülne a klinikai halál állapotába - "véletlenül".

@macibácsi:
Teljesen egyet értek.
Sajnos tapasztalatból mondom, tavaly halt meg a testvérem kisbabája, aki agyhalott volt (orvosi műhiba miatt) teljesen ép szervekkel, amiket felajánlottak. Mivel a baba pici volt, sajnos a szerveit nem kapta meg senki.
Felboncolták. És rettenetes volt látni, a pici testet, amit hiába vagdostak.
Vigaszt adott volna, ha legalább annak a tudatával látjuk ezt, hogy volt miért, mert valaki tovább élhet az ő segítségével.
Azt gondolom, hogy az a szülő és gyermek, aki kap így egy új esélyt, élete legnagyobb ajándékát kapja meg.
Bárcsak neki is lett volna esélye...
Mindenkinek joga eldönteni, mit szeretne, mit tud elviselni, de ha már úgy is felboncolják a testet, akkor adjuk meg a lehetőséget, annak, akinek még lehet.

Mindenki igyekszik védeni a testét még életében, ez természetes életösztön. Halál után valóban fura ragaszkodni hozzá, viszont a legtöbb vallás tanít feltámadásról, túlvilágról, újjászületésről.
Mivel tudományosan nem bizonyított hogy létezik a "lélek", mi történik vele a halál után, ha elhagyja a testet hogyan és mikor teszi, ezért az sem biztos hogy a test tényleg csak egy kupac hús vagy több annál.
Minden kultúra rendelkezik valahogy a holttestekről, van ahol eltemetik a földbe ahol megeszik a kukacok, van ahol pont hogy nem a földbe teszik hanem egy emelvényre hogy a madarak egyék meg, van ahol elégetik, van ahol kőkriptába zárják hogy semmi ne férhessen hozzá, vagy mumifikálják. De az tudomásom szerint sehol sem volt hogy kidobták mint a szemetet hogy bárki, bármi hozzáférhessen, vagy megetették a disznókkal, kutyákkal pedig úgy még hasznot is hajtana ha újrahasznosítanák. Pedig ha csak egy kupac hús akkor ez lenne a logikus lépés.
Bizonyos vallásokban szigorú szabályok vannak a halál utáni feltámadásról, például az egyiptomiak konzerválták a holttesteket, mert a túlvilágon is azt a testet fogja használni az elhúnyt. Vagy ott van Jézus aki csak akkor támadhatott fel ha nem törték el a csontját sem. Bizonyára a többi vallásban is vannak hasonló dolgok, de nem vagyok szakértő sajnos. Az azonban bizonyos hogy vannak szokásaink, hiedelmeink, vallásos előírásaink, tudományosan biztosat viszont nem tudunk.

Ráadásul a tudományos alapokon működő világunkban pont egy szerettünk elvesztésekor döbben rá a legtöbb ember hogy talán van valami más is ami fontos lehet a pénzhajhászás és a pénzköltés mellett, ekkor pont egy orvos jön oda(aki a képviselője a tudományos racionalitásnak, általában fogalma sincs a spiritualitásról, tehát bizonyos szempontból pont ellenérdekelt fél) és elkéri a testet újrahasznosításra. Erősen felkavarodva érzelmileg a legtöbben azt szeretnék ha kicsit átgondolhatnák a történteket, nyugodtan feldolgoznák, ehelyett dontéshelyzetbe kényszerülnek szinte semmi információval. Érthető ha valaki elutasító ilyen helyzetben.

De ezek a témák nem túl népszerűek, a legtöbben nem szívesen gondolnak rá. Ha azt szeretnénk hogy megértsük az életet, többet kéne foglalkoznunk a halállal is szerintem.