Kereste a rendőrség azt, aki a szlovák követség előtti spontán tüntetésen Ficóék zászlaját megégette. A nő - mint ma hallani lehetett - jelentkezett, és azt mondja bocs, szlovák emberek ne legyen öri-hari, bánom már, csak nagyon fel voltam indulva. Ja, mert ott oltam én is, amikor a rohamrendőreitek minden előzetes bejelentés nélkül laposra vertek minket, azt hittük, egyikünk a kulcsot is beadja, és ettől ideggyenge lettem.
De miért kér bocsánatot?!
Én, ha a mi kommandósaink jáccásiból kivernék a szart is a szlovák dukkerekből, utána meg azt mondaná a kormányom, hogy ez így nagyon is frankó volt, hát arra bíztatnám Jozefet vagy Pavelt, vagy Hanát vagy akárkit, hogy csak nyugodtan tekerjék botra a magyar zászlót, gyújtsák meg ha jólesik, becsszóra nem sértődöm meg! Ha egy ország, egy nemzet hivatalosan tahó egy másikkal, csak szívja meg, szarjanak a lobogójára, nehogy már megsértődjön!
Őszintén szólva annál, hogy a magyar rendőrök keresték ezt a nőt (pedig jogszabályaink - ha jól tudom - nem tiltják más országok nemzeti jelképeinek szekírozását) csak az lepett meg jobban, hogy a magyar zászló, himnusz meg hasonlók tényleg jogi védelmet élveznek! Szégyellem, de abban a hitben éltem, hogy ezen rég túl vagyunk, mindezen rekvizitek is belecsusszantak már abba a zsákba, amit a szólás- és véleményszabadságnak köszönhetően nyugodtan földhöz csapkodhatunk.
De nem! Úgy tűnik, a magyar zászlót lengetve és a magyar himnuszt énekelve bátran fel lehet vonulni bármilyen agyatlan, ordas, piszkos, kőbuta eszme éppen még törvényes dicsőítésére, de mindezeket elégetve, kiforgatva nem lehet tiltakozni semmilyen államilag vagy társadalmilag esetleg támogatott, tűrt disznóság, aljasság, törvénytelenség ellen sem...
Vessetek meg, köpjetek le, nem tudom, hogy a zászló, a korona, a címer, a Himnusz miért is testesítene meg bármit is, amikor - mindnyájan tudjuk - éppen annyi aljasságot is elkövettek alattuk, mint amennyi dicsőséges tettet.
A zászló - a szlovák is, a magyar is - mindig éppen annyit ér, amennyit éppen aktuálisan, személy szerint a világ bármelyik polgára szemében megtestesít! Ha annak a nőnek a szlovák azon az estén annyit ért, hát miért ne gyújthatta volna meg? Ha Ficónak ugyanazon este mindent, miért ne húzhatta volna fel egy magas rúdra? Ha '56-ban a magyar lobogót meg lehetett csonkítani, az oroszt elégetni, miért élvezne a mai több jogot?
Én személy szerint nem értem és nem pártolom a nemzeti jelképek tabuként való kezelését, és úgy gondolom, hogy mindezek feltétel nélküli tiszteletének elfogadása nem más, mint idióta demagógia.

Persze, ha valakinek (akár szlovák, akár magyar) nem tetszik, amit itt leírtam, az nyugodtan nyomtassa ki és égesse el a lobogómat, itt közölt, hivatalos megjelenésében!