Sárga Ház

A cellux röntgensugarakat bocsát ki, ha a megfelelő sebességgel tépik - írja egy cikk -, és bár a tudósoknak "nem egészen világos, hogy milyen mechanizmus okozza a jelenséget", arra gondolnak, hogy "egy nap olcsóbb és biztonságosabb lehet így a röntgengépek készítése".
Fura, tényleg nem kacsa a cikk (már amennyire konyhaangolommal utána tudtam járni), de azért ne rémüljenek meg azok, akik valahol egy iktatóban esetleg celluxok tekecseit tépik-ragasztják szanaszét naponta, a dolog csak légüres térben müxik! Vagyis, az űrben mondjuk ne szaggassunk mértéktelenül ragasztószalagot, mert még kihullik a hajunk, de ha az íróasztal mellett hódolunk szenvedélyünknek, nem lehet bajunk.
Ugyanakkor ne vágjuk sutba az egészet! Lehet, hogy egyszer majd a szőrtelenítést, esetleg a járógipsz eltávolítását gazdaságosan össze tudjuk kötni a csontozat vizsgálatával, és akkor máris beljebb vagyunk egy lyukkal! Vagy ugye, ott van a fogröntgen. Vákuumot mindenki tud csinálni a szájával (szívd csak be a pofazacskódat!), innentől csak annyi a dolog, hogy egy celluxot kell a nyelvre helyezni, aztán a jobb és bal felső egyes közt mutatkozó résen át meg kell rántani a szalag végét, készülhet a panorámakép! Nem kell a csúnya urán vagy más egészségtelen atombomlás, elég az elektronok vidám tánca is.
Mondhatni, számtalan lehetőség kínálkozna még egy kellően kreatív elme számára, de hagyjuk a dolgot, egy valamit nem tudok még mindig (és ez már számtalanszor szögett ütött a fejembe, különféle furcsa kutatási eredmények olvastán), hogyan derült ez ki? Vajon mi vehetett rá felnőtt, kiválóan képzett tudósokat arra, hogy ragsztótekercseket tépdessenek légüres térben, és a lehetséges sugárzásokat vizsgálják? Milyen projekt keretében tehették ezt vajon? És hogyan lehetne onnan például nekem is támogatást igényelnem különféle ötleteim kivitelezéséhez?