Nem szeretnék a Tarka Magyar szervezői azt, ha október 4-i felvonulásukat a rendőrség – biztos, ami biztos alapon – kordonok felállításával védené.
Mi a szösz! - kapja fel a fejét a konvencionálisan gondolkodó magyar (tarka vagy nem tarka), hát mik ezek az emberek, veszélykeresők? Mazochisták? Hát nem tudják, hogy ma, Magyarországon, békés demonstrációt csak kettős fedezékben lehet megtartani?! Hát hiába repült annyi kockakő, Molotov-koktél, könnygáz és gumilövedék a pesti utcák fölött, nem tanultunk semmit?!
Hát nem, hál' istennek! Tiszta mázli, hogy van egy pár ember, aki minden rémisztő történés ellenére maradt fordítva bekötve, ők ha békés felvonulásra gondolnak, akkor tényleg békés felvonulásra gondolnak, nem hiszik azt, hogy normális dolog lenne lufikat meg virágot tartó kézzel masírozni plexi pajzsok és tomfák erdejében. Mert hát az egész éppen nem erről szól, sőt, éppen az ellenkezőjéről!
És talán tényleg van egy olyan foka a nyitottságnak, az erőszak elutasításának, ami ellen mégis erőszakkal fellépni annyira csúfos és hasztalan cselekedet, hogy azt magára valamit is adó ember, csoport nem vállalhatja fel. Hiszen tudjuk, Gandhit sem lehetett erőszakkal legyőzni, és a Brit Birodalom is nevetség tárgya lett, amikor erővel próbálta legyűrni azt, ami nem állt ellen az erőnek...
Szerencsére sokan átlátják ezt, olyanok együtt, akik egyébként más-más utcai gyűlésekre járnak, egymásnak esetleg homlokegyenest ellentmondó véleményeket hangoztatnak. Mert támogatja a Tarka Magyar gondolatát a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány és a Kendermag Egyesület, a Háttér Társaság a Melegekért és a Családok a Családokért Polgári Egyesület, és még ki tudja, ki mindenki!
Lehet persze mondani, hogy jó jó, de a Hatvannégy Vármegye ifjai meg a Gój Motorosok meg a MG meg a Magyar Önvédelmi Mozgalom meg a többi radikális vagy annak tartott csoport egy szóval sem jelezte, bármiképp is egyetértene a TM elveivel, vagy hogy tiszteletben kívánná tartani azokat. De ez – mondom én is – ne bátortalanítsa el azokat, akik szeretnének nekiállni a kordonok lebontásának, először is a belső kordonokénak! Rajta, vonulni kell az utcán, csak úgy, nem testőrök vagy rendőrsorfal fedezékében, különben ez a társadalom soha nem kászálódik ki abból a reménytelennek tűnő, elkeserítő állapotából, amiben ma leledzik. És ha valaki mégis erőt akarna felmutatni ott, ahol annak semmi helye nincsen, hát megvetés és nevetség legyen az osztályrésze!
