
Első fokon négy évet ítéltek meg annak a motorosnak, aki brahiból száguldozva elgázolt egy másikat, megölve azt, és most azt olvasom, hogy ő "súlyosnak tartja a büntetést, és enyhítésért fellebbez", hiszen "nem szándékosan okozta a balesetet". Amiben egyébként (és ez most - nekem legalábbis - teljesen mellékes körülmény) ő is összetörte magát, karja leszakadt és úgy varrták vissza, lába ripityára tört, wellness edző valószínűleg már soha nem lesz.
"Nem szándékosan", mondja ezt az, aki a motorjára szerelt és az útra szegezett (nem, nem a tájat filmező!) kamerával rögzítette száguldását, aki egy beláthatatlan szerpentinen százhatvannal döngetett, és aki megelőzően többször is csak hajszál híján kerülte el a baleseteket. Ja! Ezzel az erővel az a baromarcú sem szándékosan ölte meg áldozatát, aki nemrég a német autópályán tuskót dobott az autókra, hiszen az is csak egy jó bulinak indult, ijesztgetésnek.

Jó tudom persze, a halálbüntetés sem alkalmas igazán megállítani a brutális emberölések sorát, az embereket nem annyira az ítélet súlya, mint inkább a büntetés elkerülhetetlensége tartja vissza az elkövetéstől, mégis hibának tartanám, ha a jogerős ítélet ennél a négy évnél kevesebbel is megelégedne. Mert az viszont végképp ellenkezik a józan ésszel, hogy gátlások nélküli honfitársaink a gyenge felderítési vagy elfogási arány mellett még abban is bízhassanak, hogy tetteiknek csupán átmeneti és enyhén kellemetlen következményei lesznek.
Kérném szépen tehát, nyomorék, nem nyomorék, tessék példát statuálni!