Tudod ugye, mi is ez? Hát, amikor érkezik a gyerek, bizony eléggé szűk helyen kell kievickélnie, és előfordul, hogy - ellenőrzött módon - a húsba is bele kell vágni ahhoz, hogy világra jöhessen. Fáldalmas és riasztó kilátás (tiszteletem a szülő nőknek), de a végeredményhez, azaz az egészséges babához szükség lehet rá. Valahogy így kellene elfogadnia a társadalomnak mindazokat a metszéseket is, amelyek egyeseknek fájnak ugyan, de amelyeket magasabb érdekek mentén korábban törvényesen megfogalmaztak.
Mindez a Tubesre vezető úton emelt "gátról", murvaakadályról, pályaszűkítésről jutott eszembe. Röviden: ma (a honvédség szerint) karbantartási munkálatok kezdődtek a tervezett radar helyén álló tornyon, mire a megriadt (és az építést korlátozó döntésre váró) civilek engedetlen módon elállták az odavezető utat. Rendőrök érkeztek és bírságoltak, állt a bál.
Gondolom, majd aztán mindenfelől kezdődik a sárdobálás (ahogy szokott), egyesek az anarchista, ostobán csökönyös, értékrendet tévesztett zöldekről, az állam működését, a haza biztonságát veszélyeztető civilekről pampognak, kifejtve, hogy az ilyeneket mind dutyiba kéne zárni, hogy kijózanodjanak, mások meg rendőrállami önkényről, NATO-elnyomásról, a globalista világrend terrorjáról vízionálnak - Make Love Not War, és persze Gyurcsány, takarodj!
Pedig hát, az ilyen bonyolult viszonyokat normális ésszel szemlélhetnénk akár szülésként is. Valaminek muszáj világra jönni például itt is, azt nem kívánhatja senki, hogy a NATO becsszóra megvédjen minket, ha támad az orosz (román, kínai stb.), de nekünk ne kelljen sehová se menni, sehol sem harcolni, semmire se költeni, virágot se letaposni! Hát akkor, minek kell itt lenni? Valamelyik ujjunkat meg kell harapni, például radarállomást kell építeni.
Persze a "kell", az nem feltétlenül jelenti azt, hogy bárhol, bármi áron, bármit felvállalva kell széttenni a lábunkat (ha már a sokasodás lett a példa), igenis joga van hát mindenkinek, akár egyetlen embernek is ahhoz, hogy elmondja fenntartásait, végigjárja az összes törvényes utat ahhoz, hogy akaratát érvényesítse. Végtére is, ha sikerül, akkor neki volt igaza, nem? Ha pedig nem, hát mindenki megnyugodhat: törvényes volt minden, a köz akaratának megfelelő, nem csupán ránkerőltetett döntés.
Közben persze itt-ott metszések esnek - határidők csúsznak, tervek lesznek átdolgozva, költségek emelkednek, vagy esetleg autókat szállítanak el, szabálysértések fizettetnek -, vagyis mindenkinek állnia kell a számlát, amire az általa jogsértőn okozott kár felkerült. De nem kell feltétlenül indulatokat keltenie mindennek, hiszen ez a dolgok rendje, így működik a demokrácia, ami tudvalevőleg a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.