– Csupa vér volt a keze, csak a kés vasa villogott ki a vörösből – mondja Erzsike, a bal szomszéd. – Ott állt fölötte, mire a kerítéshez értem ...tudja, az alvégen gazoltam – kivetett az ágy –, és már én se vagyok olyan fürge! Szóval, lihegett, az arca eltorzult, még soha nem láttam ilyennek! Egyébként békés természetű embernek véltem, nem is nagyon erősnek, nem gondoltam volna, hogy képes ezt megtenni.
– Az áldozatot is jól ismerték?
– Áh, dehogy! – veszi át a szót Erzsike férje, aki eddig némán támaszkodott az ásójára. – A Béla magának való ember volt. Öt éve elvesztette a feleségét, azóta nem is nagyon szomszédolt. Köszöntünk egymásnak, váltottunk néha egypár szót a kerítés fölött, de más semmi. A Hédi alig egy éve került ide hozzá, hogy honnan, nem tudom. Gondolom, jól megvoltak, legalábbis a Béla nem panaszkodott, a Hédinek meg a hangját se nagyon hallottuk, sőt látni se nagyon láttuk, csak néha az udvaron, amikor a Béla nagytakarítást hirdetett. Amúgy formás volt, bevallom, én is megnéztem magamnak!
– Az volt, na, ezt még én is elismerem! – teszi hozzá Erzsike.
– Nem sejtettek előre semmit?
– Nekem úgy homályosan célozgatott a Béla – szólal meg vonakodva egy erős testalkatú, kopaszodó férfi –, de nem vettem komolyan. Mondta, hogy egyre nehezebb a Hédivel. Azt mondta, már véget vetett volna a dolognak, de a Hédi megbetegedett, úgy meg nem akarta. De most, hogy meggyógyult végre, nem húzza tovább! Éreztem, hogy valami van a levegőben, mondtam is neki, hogy adjon neki még egy kis időt, de nemigen hajlott rá. Azt azért nem gondoltam, hogy egyik napról a másikra végez vele!
– Tanúja volt valaki az esetnek?
– Nem! Nagyon korán csinálta, épphogy kivilágosodott, akkor még nem nagyon vannak ébren – mondja Kolos, a másik szomszéd. – A sikítás meg a dulakodás hangjára ébredtem, kinéztem az ablakon – rálátok a Béla udvarára –, de addigra már kivonszolta a fa alá, leteperte és belevágta a kést. Mire kiértem, már nem tudtam volna segíteni, véget ért az egész. Erzsike is akkor bukkant fel a túloldalon – bök fejével az asszony felé. – Nem lehetett könnyű a Bélának sem, ahogy az Erzsike mondta, látszott, még a lába is remegett!
– Mi történt ezután az áldozattal?
– Mi történhetett volna? – néz rám Kolos megütközve. – Ilyen melegben? Feldarabolta a disznót és bevágta a fagyasztóba!
