Kedvelem a fórumozást, jó mulatság. Persze elkerülhetetlen, hogy azok mellett, akikkel lehet, érdemes, kell vitatkozni, bele ne szaladjon az ember igazán sötét és igazán korlátolt egyedekbe is. Ami a legjobban ki tud akasztani, az, ahogyan ezek az elmeroggyantak a maguk magyarságát, fehérségét, hitét, nemét, szexualitását, hagyományait és egyebeit isteni adományként, egyedüli jóként és elfogadhatóként kezelik. Ehhez kapcsolódóan:

A pirézek.

Buzi-e vagy, feka-e vagy, bibsi-e vagy, magyar-e vagy, egyeseknek ellenállhatatlan kényszerük az, hogy beazonosítsák embertársaikat, mielőtt eldöntik róluk, kívánatos-e jelenlétük, egyáltalán a létük. Piréz-e vagy? Lusta pöcs vagy-e, aki csak azért jöttél ide, tejjel-mézzel folyó, csodaszarvassal ékített tartományunkba a te távoli és elmaradott világodból, hogy genya mód visszaélj sűrűn szövött szociális hálónk biztonságával, teleszaporodd isten tudja milyen színű kölykeiddel a Kárpát-medencét, vagy elismered Árpádtól nyert jogunkat e szent földre, és elfogadod-e, hogy kemény munkával, végtelen szorgalommal, nagy-nagy igyekezettel is csak másodrendű polgára lehetsz majd a honnak, de esélyed sem lehet a Magyar Gárda tagságára?
Persze mindenkinek alanyi joga hülyének és bunkónak lenni, így megengedhető, hogy egyesek fejében javarészt a fenti kérdések kavarogjanak (kihasználva a rendelkezésre álló teret), de - kultúrállamban - az is jogos igény, hogy ezek a gondolkodók perspektívikusan egyre csak fogyjanak. Ehhez a vezérelvhez aztán az állam bizonyos forrásokat is rendel, és ha azokat nem nyúlják le pártrendezvényekhez szendvicsre-üdítőre, szóróajándék laptopokra meg hasonlókra az éppen aktuálisan hatalmon lévő politikai garnitúra szürke eminenciásai, akkor számos elszabott, ostoba, demagóg kampány születhet azért, hogy megmondják a népnek a frankót. Körömrágósan izgalmas gyermekrajz kiállítások meg könyvtári beszélgetések hullnak aztán a semmibe, majd mindenki úgy utálja tovább a "másokat", ahogy akarja...
Azt mondják, a legnehezebb az ún. "attitűdök" megváltoztatása. Ezek azok a legbenső, mélyen beágyazódott késztetések, vélemények, értékítéletek, amelyekről többnyire magunk sem tudunk számot adni (pl. "egyszerűen nem szeretek repülni, és kész!"), de amelyek erősen hatnak döntéseinkre. Márpedig a "kívülállókkal" kapcsolatos ellenérzés, elutasítás többnyire ilyen attitűd bennünk, sokkal kevesebbeknek vannak a romákkal, a románokkal, a szlovákokkal, az arabokkal, a bevándorlókkal, a melegekkel és a zsidókkal kapcsolatban személyes, kedvezőtlen tapasztalataik, mint amennyien zsigeri szinten, mások ítéleteire hagyatkozva húzódoznak elfogadásuktól.
Ezeket a beállítódásokat face to face, a másik pofájába olvasva a követendő utat, nem lehet megváltoztatni. Szarik rá az alany. Egyik fülén be, a másikon ki. Ezért kidobott pénz a direkt tudatformálás, és reménytelen lúzerek azok, akik hisznek benne. De szerencsére egynémely civilnek több az esze, mint a magas hivatalnak.
A Népligetben, az autóbusz pályaudvaron futottam bele egy "Figyelj Rá, Adhat Neked" plakátba, és ez a plakát végre nem azt mondja a tízezer éves rovásírásra meg a hátrafelé nyilazás tudományára végtelenül büszke magyarnak, hogy "szeresd a pakisztáni bevándorlókat is", hanem azt, hogy "ismerd meg őket"! Ha pedig szimpatikus lesz, amit megtudsz róluk - remélik az alkotók -, talán kevésbé leszel elutasító velük akkor is, amikor a szervizben a kocsidon kezdenek babrálni, vagy épp a gyereked hátát kezdik kopogtatni a rendelésen.
Részemről köszönöm a Menedékeseknek, hogy egy kicsivel többet tudok Pakisztánról.