Sárga Ház

Megfogtak egy szerbet Tompán, ahogy holland rendszámú kocsijában 200 gúzsba kötött, leragsztott csőrű szalakótát akart átcsempészni a határon.

Mi a túrót lehet kezdeni 200 szalakótával?! Aligha hiszem, hogy az egyenként félmilliós eszmei értékű madarat tányérra szánták volna, mint a dilinyós olaszok a százszámra lepuffantott énekeseket, de akkor mire?
Odalépett volna a szerb Budapesten vagy Amszterdamban valakihez az utcán, hogy "hé ember, van egy bőröndnyi szalakótám otthon, tizenegy guriga lenne, de neked ötért megszámítom"? Vagy van nemzetközi szalakótamaffia? Sötét limuzinban közlekedő, még sötétebb szemüveg mögül, jéghidegen szemlélődő szalakótaklán-tagok várják a határokon átsurranó neppereket, hogy a rémülten pislogó, elnémított röppencseket átvegyék? És mit csinálnak velük utána?
Van a szalakótáknak piaca? Kézről kézre jár alvilági körökben annaka néhány tucat gazdag és gátlástalan európai milliárdosnak a neve, akik perverz szenvedélyüktől fűtötten, isten háta mögötti kastélyaik álcázott madárházaiban szalakóták nemzedékeit tartják fogságban? Vagy teljesen el vagyok tévedve, és Bécstől Londonig, tisztesnek látszó, tehetős polgárok százezrei fizetnek euro ezreket azért, hogy egy csigán, bogarakon és apró hüllőkön élő, rak-akk és rér-ér-ér hangokon rikácsoló, nagytestű madarat a magukénak tudjanak?!
Könyörgöm, mondja már meg nekem valaki, mi a bánatot lehet kezdeni kétszáz szalakótával?!!