HTML

Sárga Ház

Senki sem százas egészen. Unalmas is lenne.

Címkék

4 es metró (1) állva pisilés (1) amerika (1) árvíz (1) asztrológia (3) átverés (5) autó (1) baleset (1) bank (1) bankautomata (2) bazmeg (1) best of (4) beszólás (1) bicaj (1) bizarr (1) biztonság (1) bkv (7) botrány (7) bsa (1) bulvár (6) bűn (49) bunkóság (3) bürokrácia (5) celeb (6) cigi (1) civilek (1) demagógia (1) dózsa (1) drog (5) duracell (1) egészség (8) egyház (2) éhínség (1) einstein (1) ékes ilona (1) elektronikus számla (1) élet (1) életmód (4) elsősegély (1) emberállat (8) emberi jogok (24) emberrablás (1) én (26) epilepszia (1) értelem (1) ezotéria (2) ezo tv (1) fair play (1) fakivágás (1) falfirka (1) fika (2) film (3) film (1) fogyás (1) fogyasztás (14) fogyatékosok (2) földönkívüli (1) fradi (1) furcsa (1) gazdaság (2) genetika (1) genyaság (1) giccs (2) graffiti (1) gvh (1) gyerek (3) gyógyítás (7) győr (1) haiku (1) hervis (1) hízás (1) hollywoodoo (1) hülyearab (1) hülyemagyar (52) hülyeszerb (1) humor (30) idő (1) internet (1) írás (25) isten (3) istván a király (1) jog (21) jótékonyság (2) kaja (1) kampány (1) kémrepülő (1) kereskedelem (2) kína (2) kisbéka (7) kiszel (1) kiszel tünde (1) környezetrombolás (6) közlekedés (2) kreativitás (1) kritika (1) kultúra (5) maggi (1) magyar gárda (4) május1 (1) március 15 (1) máv (2) mázli (1) média (29) megmondás (9) megmondas (35) melegek (6) mese (4) móri bankrablás (1) multi (1) mutyi (1) művészet (1) napi betevő (50) nemi identitás (3) net (1) nyelv (10) okosmagyar (3) ombudsman (1) óriásplakát (1) őrültség (1) otp (1) pákó (1) pákozd (1) parapszichológia (3) pet/ct (1) pia (1) piac (1) pilótajáték (1) pofátlanság (6) politika (52) prosztata (1) provident (2) rablás (2) rasszizmus (1) reklám (20) relativitás (1) rendőrség (17) robbanás (1) roma (3) rtl (5) sárkány (1) scifi (4) sólyom (1) sör (2) sport (1) stohl (1) szalakóta (1) szarrágás (2) székesfehérvár (3) szélsőség (1) szenzáció (1) szex (1) szolgáltatás (15) szórakozás (2) sztár (1) szudán (1) takarékszövetkezet (1) társadalmi célú reklám (3) társadalom (60) teremtes (1) tesco (1) thm (1) tibet (2) törvény (1) transzplantáció (1) tudomány (7) tv2 (2) ünnep (2) upc (1) vallás (3) varjú (1) vasút (1) verebes (1) xenofóbia (1) zászlóégetés (1) zene (3) zsidó (1) zuschlag (1) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog

Botond meséi - A megvadult bevásárlókocsi

2008.09.17. 12:12 :: oeruelt

Hiába is tagadnánk, Botond szeretett boltba járni! No persze nem mindig és nem mindenhova, de abba a hatalmas üzletbe, ahol egy sárga játékautó állt a bejáratnál, és ahol a megvadult bevásárlókocsival is találkozott, oda igen!
Mert ugye, a sárga játékautóba be lehetett ülni, pörgetni lehetett a kormányt, fel lehetett emelni a telefont, és fontos üzeneteket lehetett kapni meg küldeni. Ez pedig még akkor is remek mulatság volt, ha Anya, Apa, a Mama vagy a Papi nem dobott be a műszerfal kis nyílásába egy százforintost. Ha pedig mégis, hát akkor az autó még dülöngélni, berregni is kezdett, a duda meg hangosan szólt, amikor Botond megnyomta, szóval féktelen száguldássá alakult a dolog, mert a szerelőautónak ugye sietnie kell, de nagyon!
Meg aztán vásárolni sem volt rossz dolog, és bár tudta Botond, hogy minden pénzbe kerül, amiért aztán Apunak még egy picivel többet kell dolgoznia a munkahelyén, egy-egy csokis finomságnak, toroksimogató gyümölcslének soha nem tudott ellenállni... De a legnagyobb izgalmak akkor kezdődtek, amikor a Papival ráakadtak a megvadult bevásárlókocsira!

Mert, hogy szavamat ne tévesszem, a hatalmas bolthoz hatalmas bevásárlókocsik is dukálnak, ott állt mind, kinn a parkolóban, görbe tető alá gyűjtve. Azokból lehetett egyet-egyet kiválasztani, aztán betolni az üzletbe. Igaz, egy darabig remek, kisautós bevásárlókocsik is voltak, addig mindig azokat választotta Botond, de aztán sorban elromlottak, eltűntek a bejárat mellől.
Maradtak hát a nagy, ide-oda forgó kerekű, öblös drótkocsik, szerencsére mindegyiken ott volt a sofőrülés (amit a felnőttek nagyon tévesen „gyerekbeülőnek” hívtak), igaz, ezekből nehezen lehetett kormányozni, mert unos-untalan hátra (illetve előre) kellett pillantgatni. No, de ha az embernek szerencséje van, akkor – ahogy kiderült - kifoghat egy megvadult bevásárlókocsit is!

Amikor először találkozott ilyennel, éppen a Papival jártak ott, és bizony meg is ijedt egy kicsit Botond, mert alighogy elhelyezkedett az ülésében, a kocsi hirtelen meglódult!
- Mit csinálsz Papi? - kiáltott Boti megszeppenve, amikor a Papinak végre sikerült visszafognia a száguldást.
- Én ugyan semmit! - felelte az, feje búbjára tolva nyári kalapját. - Egyszerűen megvadult ez a kocsi, vagy mi történt... Jó lesz vigyázni vele!
Botond alaposan megkapaszkodott hát, és lefelé pillogva, mustrálni kezdte ezt a rendellenes viselkedésű járművet. Ránézésre nem volt rajta semmi különös, ugyanúgy nézett ki, mint a többi, de ahogy gurult, az fura volt. Érezni lehetett, hogy néha felgyorsul egy kicsit, de a Papi mindig erősen tartotta, vagy ahogy kiszabadult a kezéből, pár nagy lépéssel mindjárt mögötte termett és elkapta. Egészében, inkább mulatságos volt ez így, mint ijesztő, egy perc múlva már nevetve kiabálta Botond: Papi, Papi, megint megvadult!

- Vajon miért csinálta ezt a kocsi? - kérdezte Botond hazafelé, de Papi csak a vállát vonogatta. - Legközelebb is ezzel megyünk? - kérdezte még, de az csak annyit felelt, hogy meglehet, ha szerencséjük lesz, mert szerinte azért a vad bevásárlókocsikból nem lehet olyan nagyon sok.

Aztán úgy esett, hogy már másnap megint lemehettek a boltba, és Botond persze már messziről vizsgálódni kezdett, vajon látszik-e valami nyugtalanság egyik-másik kocsin, de azok olyan szelíden álldogáltak a helyükön, mint a legelésző birkák.
- Majd meglátjuk! - mondta Papi, mintha kitalálta volna a gondolatait. - Lehet, hogy találunk egyet.
De azután nem történt semmi egészen addig, amíg a tágas előtérbe nem értek és a kocsi hirtelen meg nem pördült! Nem csupán meglódult, ahogyan előző nap, hanem szabályosan körbefordult, gyorsan, mint a körforgós, beülős játék, amit nemrég az egyik régi játszótéren találtak, és Botond is ugyanúgy nevetett és kapaszkodott, mint ott.
- Hú, az anyját! - fújt egy nagyot Papi, amikor sikerült elkapnia a kocsit. - Ez még engem is meglepett, olyan gyorsan csinálta!
- Ez is vad? - kérdezte Botond izgatottan, és a Papi bólintva felelte: Kétség sem fér hozzá!
Miután a kocsi még jó párszor megpördült benn a boltban is, és Botond kedvére kimúlatta magát a nagy forgásban, meg azon, hogyan igyekezett Papi megfékezni a rendetlenkedő járművet, megkérdezte tőle kifelé menet:
- De tényleg, miért ilyenek ezek?
- Én nem tudom – felelte az, aztán ahogy körülnézett, megakadt a szeme egy narancssárga ruhás bácsin, aki a messzi tetők alól gyűjtötte össze a kocsikat, hogy azok az érkező vásárlók keze ügyében legyenek. - De mindjárt megkérdezem valakitől, hogy ő nem hallott-e valamit?
A papi megkérte Botondot, hogy maradjon a kocsi mellett (ami már egy ideje nyugodtan álldogált, nem is próbálkozott a pörgés-forgással), amíg ő beszél a tologatós bácsival. Oda is ment hozzá, váltottak pár szót, aztán a Papi visszajött.
- Na, tudja? - kérdezte Botond izgatottan.
- Tudja bizony! - felelte a Papi. - Gyere, neked is elmondja.

Ahogy odaértek, a narancssárga ruhás férfi Botondra mosolygott, aztán bele is kezdett a történetbe:
- No, hát az úgy volt – már ha a vad, futkosós meg pörgő-forgós kocsik dolgára vagy kíváncsi -, hogy járt itt a bevásárlóközpont mellett egy vurstli, alig egy hónappal ezelőtt. No, abban a vurstliban volt mindenféle csuda dolog, céllövölde, hajóhinta, ugrálóvár, meg persze körhinta és dodzsem is. A körhintában volt ló, motorbicikli, vitorláshajó meg autó is, a dodzsemben meg annyi kocsi, hogy a két kezeden sem tudnád megszámolni. De az egyik éjszaka szörnyű vihar érkezett, a szél olyan vadul fújt, hogy a zászlókat mind letépte az egész városban, az öreg házaknak leszakította a tetejét, és minden a feje tetejére állt, amerre csak néztél. No, ez a vihar volt az, amelyik összedöntötte a dodzsem sátrát is, a lehulló fémgerendák és csövek pedig úgy tönkretettek két dodzsemautót, meg a szomszédban álló körhinta egyik kocsiját, hogy azokat már nem lehetett megjavítani. Akkor a vurstli gazdája megkérdezte az üzlet gazdájától, hogy itt hagyhatná-e az összezúzott járműveket, amiknek már nem tudja hasznát venni. Hátha az tud velük mit kezdeni. A bolt gazdája pedig azt felelte, hogy persze, ő majd szétszedi, áthajlítgatja mindegyiket, kereket tesz rájuk, jók lesznek azok bevásárlókocsinak! Hát, így esett, hogy most van pár olyan kocsija a boltnak, amelyek régen egy vurstliban futkároztak körbe-körbe, pörögtek, forogtak, ütköztek a többivel, és bizony nem felejtették még el a régi életüket! Ezért aztán, ha egy kisgyerek ül beléjük, újra rakoncátlankodni kezdenek, olyanok lesznek, mint a megvadult csikók. De én azt hiszem, félni egyáltalán nem kell tőlük, biztosan nagyon vigyáznak az utasaikra, hiszen ezt tették előző életükben is, a vurstliban.
Azzal a tologatós bácsi barátságosan bólintott, és újra a kocsik rendezgetésébe kezdett.

- Ez egy jó történet! - bólogatott Botond, amíg hazafelé tartottak. - Jó, hogy azokból a kisautókból meg a körhintából bevásárlókocsit hajlítottak, igaz? Nekik is jó, mert vadulhatnak, meg nekem is, mert játszhatok velük, érted?
- Értem, persze, hogy értem! - felelte a Papi, és jókedvűen mosolygott a vicces szakálla fölött.

Szólj hozzá!

Címkék: mese írás

A bejegyzés trackback címe:

https://sargahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr26667613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.