HTML

Sárga Ház

Senki sem százas egészen. Unalmas is lenne.

Címkék

4 es metró (1) állva pisilés (1) amerika (1) árvíz (1) asztrológia (3) átverés (5) autó (1) baleset (1) bank (1) bankautomata (2) bazmeg (1) best of (4) beszólás (1) bicaj (1) bizarr (1) biztonság (1) bkv (7) botrány (7) bsa (1) bulvár (6) bűn (49) bunkóság (3) bürokrácia (5) celeb (6) cigi (1) civilek (1) demagógia (1) dózsa (1) drog (5) duracell (1) egészség (8) egyház (2) éhínség (1) einstein (1) ékes ilona (1) elektronikus számla (1) élet (1) életmód (4) elsősegély (1) emberállat (8) emberi jogok (24) emberrablás (1) én (26) epilepszia (1) értelem (1) ezotéria (2) ezo tv (1) fair play (1) fakivágás (1) falfirka (1) fika (2) film (3) film (1) fogyás (1) fogyasztás (14) fogyatékosok (2) földönkívüli (1) fradi (1) furcsa (1) gazdaság (2) genetika (1) genyaság (1) giccs (2) graffiti (1) gvh (1) gyerek (3) gyógyítás (7) győr (1) haiku (1) hervis (1) hízás (1) hollywoodoo (1) hülyearab (1) hülyemagyar (52) hülyeszerb (1) humor (30) idő (1) internet (1) írás (25) isten (3) istván a király (1) jog (21) jótékonyság (2) kaja (1) kampány (1) kémrepülő (1) kereskedelem (2) kína (2) kisbéka (7) kiszel (1) kiszel tünde (1) környezetrombolás (6) közlekedés (2) kreativitás (1) kritika (1) kultúra (5) maggi (1) magyar gárda (4) május1 (1) március 15 (1) máv (2) mázli (1) média (29) megmondás (9) megmondas (35) melegek (6) mese (4) móri bankrablás (1) multi (1) mutyi (1) művészet (1) napi betevő (50) nemi identitás (3) net (1) nyelv (10) okosmagyar (3) ombudsman (1) óriásplakát (1) őrültség (1) otp (1) pákó (1) pákozd (1) parapszichológia (3) pet/ct (1) pia (1) piac (1) pilótajáték (1) pofátlanság (6) politika (52) prosztata (1) provident (2) rablás (2) rasszizmus (1) reklám (20) relativitás (1) rendőrség (17) robbanás (1) roma (3) rtl (5) sárkány (1) scifi (4) sólyom (1) sör (2) sport (1) stohl (1) szalakóta (1) szarrágás (2) székesfehérvár (3) szélsőség (1) szenzáció (1) szex (1) szolgáltatás (15) szórakozás (2) sztár (1) szudán (1) takarékszövetkezet (1) társadalmi célú reklám (3) társadalom (60) teremtes (1) tesco (1) thm (1) tibet (2) törvény (1) transzplantáció (1) tudomány (7) tv2 (2) ünnep (2) upc (1) vallás (3) varjú (1) vasút (1) verebes (1) xenofóbia (1) zászlóégetés (1) zene (3) zsidó (1) zuschlag (1) Címkefelhő

Friss topikok

Linkblog

Kés a porban

2008.02.13. 18:31 :: oeruelt

Véres tettet hajtott végre szomszédai szeme láttára háza udvarán Csendes Béla felsővárosi lakos. Az ötvenkét éves betanított munkás az elmúlt szombaton elkövette a jóvátehetetlent: ölt!

– Csupa vér volt a keze, csak a kés vasa villogott ki a vörösből – mondja Erzsike, a bal szomszéd. – Ott állt fölötte, mire a kerítéshez értem ...tudja, az alvégen gazoltam – kivetett az ágy –, és már én se vagyok olyan fürge! Szóval, lihegett, az arca eltorzult, még soha nem láttam ilyennek! Egyébként békés természetű embernek véltem, nem is nagyon erősnek, nem gondoltam volna, hogy képes ezt megtenni.

– Az áldozatot is jól ismerték?

– Áh, dehogy! – veszi át a szót Erzsike férje, aki eddig némán támaszkodott az ásójára. – A Béla magának való ember volt. Öt éve elvesztette a feleségét, azóta nem is nagyon szomszédolt. Köszöntünk egymásnak, váltottunk néha egypár szót a kerítés fölött, de más semmi. A Hédi alig egy éve került ide hozzá, hogy honnan, nem tudom. Gondolom, jól megvoltak, legalábbis a Béla nem panaszkodott, a Hédinek meg a hangját se nagyon hallottuk, sőt látni se nagyon láttuk, csak néha az udvaron, amikor a Béla nagytakarítást hirdetett. Amúgy formás volt, bevallom, én is megnéztem magamnak!

– Az volt, na, ezt még én is elismerem! – teszi hozzá Erzsike.

– Nem sejtettek előre semmit?

– Nekem úgy homályosan célozgatott a Béla – szólal meg vonakodva egy erős testalkatú, kopaszodó férfi –, de nem vettem komolyan. Mondta, hogy egyre nehezebb a Hédivel. Azt mondta, már véget vetett volna a dolognak, de a Hédi megbetegedett, úgy meg nem akarta. De most, hogy meggyógyult végre, nem húzza tovább! Éreztem, hogy valami van a levegőben, mondtam is neki, hogy adjon neki még egy kis időt, de nemigen hajlott rá. Azt azért nem gondoltam, hogy egyik napról a másikra végez vele!

– Tanúja volt valaki az esetnek?

– Nem! Nagyon korán csinálta, épphogy kivilágosodott, akkor még nem nagyon vannak ébren – mondja Kolos, a másik szomszéd. – A sikítás meg a dulakodás hangjára ébredtem, kinéztem az ablakon – rálátok a Béla udvarára –, de addigra már kivonszolta a fa alá, leteperte és belevágta a kést. Mire kiértem, már nem tudtam volna segíteni, véget ért az egész. Erzsike is akkor bukkant fel a túloldalon – bök fejével az asszony felé. – Nem lehetett könnyű a Bélának sem, ahogy az Erzsike mondta, látszott, még a lába is remegett!

– Mi történt ezután az áldozattal?

– Mi történhetett volna? – néz rám Kolos megütközve. – Ilyen melegben? Feldarabolta a disznót és bevágta a fagyasztóba!

3 komment

Címkék: én humor írás

A bejegyzés trackback címe:

https://sargahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr18337967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Inimma 2008.02.25. 00:22:19

GYILKOSSÁG KARÁCSONY ELŐTT! (Pistike 1997. február)

Nagyon nehéz elképzelni milyen lelkivilággal kell ahhoz rendelkezni, hogy valaki már napokkal előtte elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, gyilkolni fog. Legbiztosabbnak a szúrást találta. Az elkövetés előtti napon elővette vágószerszámait, és még egyszer utoljára megfente őket német gyártmányú késélesítőjén, majd nyugovóra tért. Lefekvés után alig jött álom a szemére,
mert valahol csak érezte tettének súlyát. Egész éjszaka késsel a kezében viaskodott, míg hajnali négy órakor meg nem szólalt az ébresztőóra. A szemét csak úgy két ujjal mosta meg - ahogy szokta, majd bátorság merítés gyanánt kiöntött magának még egy pohárkával, ami végképp eldöntötte a kérdést. A halk léptek miatt gumitalpú csizmát vett fel. Késeit az erre a célra kialakított hátsó zsebébe tette, és elindult a helyszínre. Meglehetősen afináltnak kellett lennie, hogy áldozatát magához csalogassa, de ekkor már az alkohol is közre játszott tettéhez. A másodperc töredéke alatt megvillant a penge, és olyan hirtelen fúródott az áldozat torkába, hogy nyikkanni is alig maradt ideje. A vér úgy fröcskölt minden fele, mint a szökőkútból a felszínre törő vízsugár - de ez senkit nem érdekelt. Ekkorra előmerészkedtek a cinkostársak is. Gyorsan körbe kapták az áldozatot, és megpróbálták szénné égetni - de egy idő után abbahagyták. Előkerült egy balta is, és erőteljes csapásokkal próbálták az imént még eleven, élő testet feldarabolni. A csont recsegése felkorbácsolta volna az idegrendszereket, ha az alkohol nem játszik szerepet az esetnél. De sajnos egyre inkább ez került előtérbe. Ettől függetlenül az előre kiagyalt terv menetrend szerint haladt. Profi bűnügyi filmekben lehetett csak hasonlót látni, amint az áldozatot darabokra szedik, és kis csomagokban berakják a fagyasztó szekrénybe. Mire a nap első sugara rávetődött az üres pálinkás
üvegre, addigra az áldozatnak hűlt helye sem volt már. Nem tudni miért, de az elkövetők nagyon rossz véleménnyel voltak az elhunytról. Többször meg is jegyezték, hogy: Végre megdöglött a disznó! Ezt követően a hentes összetekerte a perzselőjét, összeszedte a késeit, majd zsebre vágta a 2000 forint munkadíjat és az ajándékba kapott két kiló karajt, és elindult haza. Valahogy így néz ki egy - disznóvágás!!!

Füli

Inimma 2008.02.25. 00:23:57

A HÍZOTT ÁRTÁNY LEGENDÁJA (Délvilág 1998-12-19)

Kora hajnal: disznóvágás, ó, irgalom atyja, ne hagyj el. Fagyos a lég, köszörű szikrázik, sivít (a disznó fölugrik az ólban, rázza fejét, csak úgy lebegnek fölei, bántja e hang). Vége már a szikrázásnak, a kés immáron magától is villog a lámpafényben. Előkészül a merőkanál, a nagy fakanál, a vágóasztal, az üstök, a bakállvány. A boltból már rég meghozva a só, meghozvák a fűszerek is, meghíva a böllér, a szűkebb és a tág rokonság, ó, irgalom atyja, ne hagyj el.

Makó felől már kel a Nap - irgalom atyja, ne hagyj el -, lobog, forr a víz az üstben; odabenn, az alacsony mennyezetű konyhában Isten-Isten hangzik, s torkokon gurul a törköly. Az ólból a disznó kiterelve - alig lát már, szemét szemét, de azért bizonyos gyanakvással röfög -, megdrótozott, túrókarimás orra levegőbe szagol, ám csak akkor hiszi el, nagy a baj, amikor négyen ugranak rá négyfelől.

Hajszálpontosan illeszti a böllér a megfelelő helyre a kést, utolsót sivít a disznó - ó, irgalom atyja, ne hagy el -, bugyog a tálba a vér; odabent gőzöl'g a hagymás, borsos zsír, és fejedelmi illatok keverednek a légben. Közben, mint a gázkitörés, süvölt a gázpalackbóli láng, sertésserte pörzsölődik, főképp a hajlatoknál, ahol fekete, vakarják is, aranysárga lesz az immár fölkelt Nap fényében az ártány; majd lemossák, s ekkor fehér. Fölteszik asztalra, tisztára sikálják, bakállványra akasztják, fölbontják, a belsőségeket - irgalom atyja, ne hagyj el! - eltávolítják. A beleket asszonyok tisztára mossák.

Májat, szívet, vesét főznek, hússal, szalonnadarabokkal összevagdalva készül a hurka, a májas-, a véres-. Darabokra szedődik a disznó: a sonkák, a szalonna, az oldalas, a hátrész, a tarja. A lehűlés után mindezt sózzák, felfüstölik. Fület, lábat, egyes részeit a fejnek kocsonyakészítéshez használják föl. A szalonnadarabkákkal elegyített, főzött bőrdarabokból, és a csontokról leszedett húsmaradékokból disznósajt adódik elő. A ledarált, fűszerezett húsból kolbász tekeredik, egyes, különösen jól sikerült daraboknál a "tisztelendő úr" is emlegetve van (régen a "tanító úr" szókapcsolat is szerepelt itt, ma már nem szerepel, örüljék a tanító úr, hogy él. Irgalom atyja, ne hagyj el!). Közben be is esteledett, s - nagyjából - kész is a disznótor. "Kóstuló" megy ide-oda. Ja, és amoda. S a háziasszony mosogat, és mosogat, és mosogat, és mosogat... A disznó lelke - enyhe zsírszaggal vegyest - ott köröz a konyhában néhány napig még. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el.

Farkas Csaba

Inimma 2008.02.25. 00:26:13

DISZNÓTOR A HATODIKON (Népszabadság 1999-03-30)

Disznóvágást rendeztek a hatodikon Szabóék. A tízemeletes lépcsőház mindeddig nem ismerte őket erről a kedves szokásukról, hogy ennyire nagyon szeretik a malacot, de mindennek eljön az ideje. A disznóvágásnak is, melynek időpontját szombat reggelre tűzték ki, mondom, a hatodik emeletre.

Ide hozták Szabóék a disznót.

Amelyről rögtön az elején el kell árulni, hogy megérkezésekor már halott volt, a szervezőkben volt annyi tapintat, hogy ne a lépcsőházban fogjanak hozzá a disznó sivalkodástól hangos kergetésihez. Egy, a városhoz közeli faluban vették vérét kora hajnalban, úgyhogy magát az állatot már holt, megperzselt állapotában fogadta a hatodik emelet közönsége. Csak ez az aprócska feltétel, a helyszíni ölés hiányzott tehát ahhoz, hogy valódi, tradicionális disznóvágásnak nevezhessük a Szabóék által meghirdetett összejövetelt, amely ennek ellenére nem szűkölködött eredeti, hamisítatlan elemekben.

Az emelet hosszanti folyosóján, amelyről pontosan tíz lakás bejárata nyílik, szorgos kezek vagy két tucat asztalt helyeztek el, ünnepi módon megterítve. Itt foglalt helyet a vendégsereg, amelynek létszáma délutánra megközelítette a százat. A folyosó végén helyezték el a feldolgozáshoz szükséges eszközöket, a hurkatöltőt, a keverőteknőt, a füles vájdlingot és mindazt, ami nélkül a disznófeldolgozás elképzelhetetlen. A kél hentes (mindketten a család barátai) az állattal együtt érkezett a helyszínre, idősebb Szabó rögtön beléjük tukmált egy fél deci körtét. A lépcsőfordulóban ittak, közvetlenül a lift mellett. A hentesek fehér kötényt viseltek, idősebb Szabó pedig az alkalomhoz illő munkásruhát vett fel, számítva arra, hogy netán őneki is meg kell fogni a munka végét. Egyelőre a reggeli ügyében dolgozott: ragaszkodott hozzá, hogy a disznó vérét süssék meg hagymásan.

Azután a szakemberek nekifogtak a dolognak. Vágtak, hasítottak, beleztek, szortíroztak, iszogattak, megint vágtak, hasítottak, tarját ide, szalonnát oda, sonkát emide, belsőséget amoda raktak, iszogattak, és jó tanácsokkal látták el a gazdasszonyt, Szabónét a hús tárolására vonatkozóan.

Reggel fél kilenc felé darabokban hevert a disznó, hagymás sült vér illata lengte be a hatodik emelet légterét. S lassan terjedni kezdett. Föl a hetedikre, és le az ötödikre. A tor munkásai szusszanásnyi időre terített asztalhoz ültek, és megreggeliztek a folyosón urasan. Álmos lakók dugták ki a fejüket az ajtón, néztek, füleltek, s szagoltak körbe riadtan. Nem tudták, hogy mi következik.

A kolbász és a hurka keverése, töltése következett.

Szabó a hurkát igen fűszeresen szereti, sok-sok borssal, majoránnával, és minden fajtájáért rajong, kezdve a májastól egészen a véresig. A szakemberek ezért fokozott gonddal ügyeltek a hurka elkészítésére. Csakúgy, mint a kolbászéra, ami pedig Szabó keresztkomájának a mindene. A disznótorra természetesen hivatalos volt a keresztkoma is, családjával együtt. A pereputty délben érkezett.

Addigra több emelet több lakója elmenekült otthonról.

Szabóék családcentrikus emberek, ezért unokatestvéri szinten meghívtak minden rokont ebédre. A hosszanti folyosót jókedvű, harsány társaság lepte el, koccintgatás hallatszott, tányércsörgés, fesztelen adomázás. A malacból ebéd lett, leves, főtt hús és sült oldalas, meg csinos kis csomagok is lettek, pici kóstoló minden résztvevő családnak.

A házmester délután négy óra körül merészkedett föl a hatodikra, amikor először hallotta meg a nótaszót.

Az már neki is sok volt.

Az a friss pirított máj krumplival, amelyből vacsorára is maradt, meg az a kevés, kétkilónyi tarja, az persze jólesett. Kedves emberek a Szabóék, hogy így helyébe hozták azt a pár falatot, éppen délidőben. De a nóta? Délután négykor? A lakóközösségben?

Aztat mán nem engedélyezheti a házirend!

Kácsor Zsolt