Gondoltam, legalább 250 forintot vagy többet, betelefonálok a 1752-es segélyvonalra, ami szerintem egy nagyon ész- és életszerű megoldás az ilyen gyűjtésekre. Mert nehogy már ennyit ne tudjon leperkálni bárki, akinek mobilja van, és nehogy már ennél egyszerűbben meg lehessen oldani...
De a Pannonom (bocs, Nordtel vagy mi a rák) azt válaszolta, hogy bakke, rossz számot hívtál, mi van veled, betéptél? Hívj már egy normális számot!
Nem lehet - gondoltam -, hogy ezek a segélyesek annyira bénák legyenek, hogy csak vonalasról lehessen hívni őket, megnéztem hát a weboldalukat, és mit láttam?
Hogy az éppen alakváltó Pannon, meg a Balázzsal támadó Voda a béna, de nagyon, mert bár már a múlt novemberi sajttájon düllesztettek, hogy hát ők is persze, hamarosan, szívesen meg minden, máig nem voltak képesek kiizzadni magukból egy tetves együttműködést a segélyvonalasokkal!
Hát, a bőr égjen le a képükről! Ahogy - mellesleg - a kapcsolási díjat azért lecsípő összes telefontársaságéról, meg a kedves Állam bácsiéról is, aki csak nem bírja elviselni, hogy a 250 kemény magyar forintból le ne szopogasson ötvenet áfába, ha már megteheti!
Szóval, adott a cél, adottak az adakozók, a megfelelő eszköz, de azért csak odafekszenek az útba a szarrágók, a bénák, a kommunikációig jutó adakozók.
Mit is kívánhatnék nekik? Talán jó sok vizet?