Sárga Ház

Vesszek meg, ha magamtól rájövök, miért kellett a kutatóknak 4 m2 pókselyemszövetet szőniük!
Mert ugyan ki nem játszott el a gondolattal (már aki hallott a pókselyem mesés tulajdonságairól), hogy milyen lehet egy belőle készült ruha, de ki gondolta komolyan, hogy el is készítse? Nos, ahogy a hírból kiderül, hetven ember négy évig a pókok befogásával, míg egy csomó másik a fejésével volt elfoglalva ahhoz, hogy megszülethessen a mesés textília.
No de mi a ráknak?
Nem lett volna elég magát a szálat, annak összetételét, fizikai tulajdonságait tanulmányozni? Vagy nem lett volna elég kisebb darab, mondjuk 1 m2, ha már mint szőtt anyagra voltak kiváncsiak? Vagy muszáj volt bele mintát is szőni, ha már a szikár tudományos vizsgálódás volt csak a cél?
Jó lenne tudni, végül is mennyibe fájt ez az egész projekt, mi lesz a közvetlen tudományos haszna, no és végül, hogy az amerikai múzeum tárlója előtt állók közül hányban hagy kitörölhetetlen nyomot, kiknek okoz katharzist majd az anyag látványa.
Néha tényleg fáj látni, mennyi szarságra van pénz ezen a világon, miközben halomba gyűlnek, és pénzre várnak a fontos teendők...