Cirka harminc éve szolgált becsülettel az a két sarokcsap (vagy mi a túró) a mosogató alatt a falban, amelyek a csaptelep vízellátását és alkalmankénti elzárását voltak hivatottak szolgálni. Aztán most megadták magukat, már nem volt elég az új tömítés meg ilyesmik, megállíthatatlanul könnyeztek a középkorú kóc körül, bármit is tettem.
Majd hülye leszek szakit hívni - mondtam magamban, a megspórolható ezresekre gondolva -, megcsinálom én magam!
Az első gond az volt, hogy megfelelő szerszámok híján alig, vagy sehogy nem fértem hozzájuk. Ebrió pózban próbálkoztam, átölelve a szifont, de csak az ujjam csíptem oda párszor, az elzárók meg sem mozdultak. Megvizsgálva a mosogató medencéjét magát is, arra a következtetésre jutottam, hogy azt jelenlegi helyéről se fel, se le nem tudom kimozdítani, kénytelen voltam hát kipakolni a konyhaszekrény alsó feléből, és megbontva a lefolyó és az ejtőcső bekötője közti kapcsolatot, elhúzni azt a faltól. További szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy bár a medence menthető, a csaptelep is feltétlenül cserére szorul, el is vásott, no és mert nem flexi csöves volt, a visszakötése is csak nyűg lett volna.
Az egyik elzárót ki is tudtam hajtani a falban elfoglalt helyéről, ám a másik oly mértékben megszokta évtizedes helyét, hogy heréim épségét kockáztatva sem tudtam megmozdítani, hiába tisztítottam meg gondosan a vízkőtől, és fújtam a menetes rész nyakára csavarlazítót... A közeli multi barkácsáruházba indultam hát (kevés reménnyel), de kellemesen csalódtam, találtam elfogadható árú új sarokcsapokat, és vettem hozzá teflonszalagot is (mert modern ember ugye már nem szarakodik kóccal meg kencével). Ami nem volt, az a nekem tetsző és olcsó csaptelep, valamint a barátságos árú szerszám. A B&D villás- vagy görgős fejű, állítható kulcsát (bár szép is és biztosan jó is) elvből nem fizetem meg, nem vagyok hajlandő az ár felével-harmadával hozzájárulni a cég marketing kiadásaihoz!
Hazatérve beszereltem hát az egyik csapot, majd a jól végzett félmunka bizonytalanul bizsergető érzésével nyugovóra tértem.
Másnap konstatáltam, hogy a kicserélt csap is csöpög kicsit, nem lesz ez így jó! Csap ki, teflonszalag pluszba fel, csap vissza, és lőn patent!! Vidor hangulatban indultam hát a piacra, tudva, hogy ott masszív és olcsó szerszámot, no meg megfelelő csaptelepet is biztosan kapok. És így is lett! Vettem két, rinocéroszok agyonverésére is alkalmasnak tűnő villáskulcsot, meg egy flexicsövekkel szerelt csaptelepet is. Irány haza! Útközben vettem még egy 2x2-es lécet, mert tudtam, hogy ilyen tartja a helyén a mosogató medencéjét a pultban, és hogy nem fogja kibírni a lefeszegetést.
Első dolgom volt, hogy a makacs sarokcsapot jobb belátásra bírjam, nekiálltam hát új és borzasztóan erős villáskulcsommal a menetes részen ösztökélve, franciakulcsomat a leágazó csonkra szorítva pedig a másik kezemmel is segítve, kitekerni a helyéről. És megmozdult!! Erősen ellenállva, nem sokat engedve, de elindult! Supermani érzés volt!
Végül is eltávolítottam, majd új is került a helyére, és a lakás főelzáróját kinyitva megállapíthattam: remek munkát végeztem! Már csak a mosogató csaptelep volt hátra...
Én nem tudom, hogy egy szerelő mit kezdett volna a feladattal, nekem reménytelennek tűnt, hogy a helyén cseréljem ki. Alulról a bútor vázától megközelíthetetlenül, vízkő-magányába süppedve, rosszindulatúan meredt rám a szerkezet. Mit volt mit tenni, lefeszegettem a peremét tartó lécet, és szifonostól kiemeltem.
A fürdőszobába vittem, és egy műanyag lavórban óvatosan vízkőtelenítettem ott, ahol kellett. Ezután már többedik próbálkozásra, de meg tudtam lazítani a csaptelep rögzítő csavarját és ki tudtam venni a helyéről. Halleluja! Beszereltem az újat, és az egészet visszatettem a helyére. Mehetett vissza a bútor a fal mellé, a szifon bekötőcsöve a fali csatlakozóba, és nekiálltam, hogy a csaptelep flexi csatlakozóit rákössem az újonnan kicserélt sarokcsapokra. Azegyik ment simán, ám a másik két centi híján, de nem ért el a kívánt pontig!
Ismét irány a barkácsáruház, a hosszabbításhoz közdarabot vagy egy külső-belső menetes, rövid flexicsövet venni! Végül az utóbbit sikerült, mázlimra egyetlen darab mégvolt belőle, azt a bankkártyám segítségével a magamévá is tettem.
Otthon már csak pár percbe telt a beszerelés, aztán kinyitottam minden lehetséges csapot, és lestem az eredményt. Semmi csöpögés! Csatelep? Kinyitottam és folyt! Elzártam és nem folyt!
Ismét benépesítettem a bútort a bele valókkal, fel- és letakarítottam azt, amit szükséges volt, és két, gyakorlatilag teljes munkanapnyi pakolás, vásárlás és szerelés után elégedetten dőlhettem hátra, a szerelőt kihagyva, sikerült véghezvinnem elhatározásomat!
Lehet, hogy értelmetlennek tűnik ennyi idő és energia belefeccölése a dologba, de azt kell mondanom, a szerzett tapasztalat és vízszerelői képességeimben megerősödött hitem megérte! Ha nem hiszed, próbáld ki milyen is, amikor magam szerelem.